Mindig is nagy Silent Hill rajongó voltam, így hát egy kicsit óvatosan közeledtem a játékhoz. Vajon hozza-e a nagytestvérek színvonalát, vagy majd az idő múlásával járó jótékony köd feledteti velünk ezt a félrelépést? A tesztből mindenre fény derül.
Csapjunk hát bele a közepébe!
Történet
Két főszállból áll. Egyrészt főszereplőnk -egy bizonyos Travis O'Grady- hátterébe, illetve az első részhez vezető körülményekbe nyehetünk betekintést. Igen, a játék a Silent Hill 1 előzménye, ezért az Origins alcím.
Több ismerős szereplővel fogunk találkozni, szerepeltetésük egyáltalán nem eröltetett.
Látvány
A játék grafikai szempontból ötöst érdemel. A helyszínek illetve szörnyek kidolgozottságára nem lehet egy rossz szavunk, mint ahogy a sorozattól megszokott látványos árnyékeffektusokra sem. Ebben a játékban úgy érzi az ember, hogy mindennek van tömege/vastagsága, s nem kartondobozokra feszített textúrákat látunk. Egyedül talán az emberi szereplők esetén érheti szó a ház elejét (lehetnének kidolgozottabbak), de ez már tényleg szőrszálhasogatás.
Audió
A hangeffektusok nagyszerűek, az ajtók nyikorgásától kezdve egészen a szörnyek nyálkás, mély orgánumáig. Igazából ez az első SH, ahol meg voltam elégedve a szörnyek hangjával (kivétel az első SH). Nem mondom, ilyesztő játék mondjuk a harmadik rész, de a két lábon járó spermák szamárordításától mindig elmosolyodtam.
A szinkronszínészek jó munkát végeztek. A dialógusok minősége a középes és (többnyire) a kíváló között mozog. Oscar-Díjat nem adnék nekik, de ez nálam inkább dicséret mintsem negatív kritika.
A zenét hagytam a legvégére, ugyanis a sorozat eddigi legjobb számaival szerintem itt fogtok találkozni. Akire Yamaoka ismét kitett magáért. Tökéletesen illeszkednek a muzsikák a környezethez, a hangulathoz és úgy általában az egész történethez, ha értitek mire gondolok. Egyszerűen csak passzol és kész.
Játszhatóság
Na itt már több, khm, kulát lehet a játékhoz vágni, részben jogosan. Hadd szögezzek le egy dolgot:
rögzitett kameraállás + 3d irányítás= frusztráció. Az esetek többségén fő szereplőnk háta mögül láthatjuk az eseményeket, és ilyenkor nincs is gond. A probléma akkor merül föl, amikor bizonyos helyeken egy fix nézőpontot választ a játék. Esztétikai, illetve művészeti szempontból jó dolog, hirtelen irányváltásnál kevésbé.
Persze igazából ez az egy fő probléma van a játszahatósággal kapcsolatban... meg talán a monotonitás. A harcok nem a legváltozatosabbak. Mindegyik az adott szörny földreterítéséről szól, hogy aztán aztán kivégezzük mielőtt feltápászkodna. A készítők megpróbálták a manapság oly divatos QTE-vel (kontextus függő parancsgombok?) feldobni az akciót. Végül is hasznos, mert lehetőséged van sérülés nélkül megúszni egy-egy szörny támadását.
Az irányítást régi ismerősként fogadják majd a Silent Hill fan-ek, a többiek meg relatíve könnyen ki tudják tapasztalni. A játék szerencsére nem dob egyből a mélyvízbe.
Tartalom
Régi Silent Hill-es szokáshoz hűen ez a játék is több lehetséges kimenetellel rendelkezik, ami ebben az esetben még jobban számít, mivel első alkalommal körülbelül 4-5 óra befektetésével már meg is tekintheted a stáblistát. Kezdők esetén ez akár (erős túlzással) 7 óra is lehet.
A korábbi részekhez képest az ún. 'accolade'-ok ujdonságot képeznek. Ezek olyan követelmények, amelyeknek ugyan nem kötelező eleget tenni, teljesítésük esetén azonban bónusz ruhák, vagy akár fegyverek is üthetik a markodat.
Összegzés
Összeségében meg vagyok elégedve az Origins-al, hozza az sorozat által elvárt szintet. Igaz vannak kisebb hibái, de a sorozat rajongó ezeket könnyen el fogják nézni neki. Aki még nem ismeri a Silent Hill univerzumot, az is bátran tegyen egy próbát vele. Nem egy '5-perces utazójáték' kategória, s ezt ebben az esetben csak díjazni tudom.
A játék értékelése:
-Mint átlagos ember: 8
-Mint Silent Hill fanatikus: 9
Comedian 
Necroman Mk2 
Fabri 
p34c3 
Malleus