.::Failed

Úgy elszívnék most egy csikket...nem vagyok dohányos, sem füvezős, de most igazán jól esne komolyan. Lágyan szívni befele és a gondolataid meg kifele. Csönd lenne és nyugalom. Amit sosem kapok meg. Mérgezném magam a legerősebb cigivel, ami csak létezik, de nem fogom. Ehelyett gondolkozok. Ami sokkal rosszabb, mint bármi más.

...

Vagy szívesen innék addig, ameddig el nem alszom. Befertőzném vele a májam, körbeszaladna a rendszerben a halálos méreg. Elpilledve a pohár után nyúlnék, ami hót üres, majd kitikkadva eldőlnék, mint egy zsák... Nem agyalnék én semmin. Nézném a falat és röhögnék a lámpán. De mindezek helyett én csak gondolkozok. Ez mindennél rosszabb, akármit is teszek.

...

de nem teszem.

várok

a szikrára

a fényre

a jelekre

amik megmutatják az utat a megoldáshoz. a megoldáshoz, amit már évezredek óta keresek. persze mindez valószínűtlen, ha úgy nézzük. de ha nem, akkor viszont igen. érted.

Nincs kedvem napok óta semmihez. Néha vmi feldob, de ugyanolyan falakba ütközök, nap mint nap. Ki akarok szakadni a rácsok mögül. Nem bírom tovább.

A börtönőröm az, aki a legjobban szeret. Állítólag. Vhogy ezt nem így látom. A napok folynak ki a kezeim körül, s bármit is teszek, csak nem enged. Kaparom a falat, begolyózom és közben meg szeretem. Kegyetlenül. Ezzel nem is lenne baj. Csak képtelen elengedni. Pedig lejárt már az én idősávom nála. Kötelessége lenne neki, engedni. De nem ereszt. Játszik, mint macska az egérrel. Amikor elhinti, hogy szabad vagyok végre, titkon visszahúz a mélybe. Fuldoklok kegyetlenül. Nem tudok sírni, hisz nem jön több könny már az arcomra. Elfogyott. Túl sokat adtam a világnak belőle. Ez szomorú. Mellesleg nem is old meg semmit, de ez mind lényegtelen. Örökké fogok raboskodni nála. Én így érzem. Aki megmentőm lehetne, késik. Legalábbis most igen, egyébként nem.

Az élet reménytelen, a halál szinte megváltás.

gondolom e sok mondatból azt leszűrted, hogy vmi nincs rendben. hát igaz, ami igaz, hogy nincs. de a történet, amit nagyjából felvázoltam, nem épp egy királykisasszony meséje. nem vagyok jól, ez tény, mivel nem hagyják, hogy boldog legyek. és ez kurvára nem tetszik, még ha a szüleimről is van szó. nem tudok megbocsájtani. elcseszték a karácsonyomat, a szilveszteremet és mindent, amit lehetett. a gyűlölködéssel. a kiabálással. a rossz hangulattal. és így próbáljak meg rendes és kiegyensúlyozott életet élni, jó jegyeket hozni. mosolyogjak a kegyetlenségen, és nevessek a káron. vágjak jó képet ahhoz is, amikor hátbadöfnek.

persze.

kösz szépen.

én ebből nem kérek.

ezennel...feladom

győzetetek.