.:: Vihar utáni csend

green day-t hallgatok [nem rám vall] de most erőt önt belém. jókedvet ad, felpezsdít, épp olyanra, amilyen általánosságomban szoktam leledzeni. eszement és hiperaktív. régi önmagam azt hiszem, visszatalált hozzám és egy időre messze repíti a gondokat.

a tegnapi nap nem a legjobban sült el, viszont jó volt kiönteni a szívem. a vélemények megoszlottak, hiszen különbözőek vagyunk. mkiét tiszteletben tartom, nem ítélem el senkiét sem. de mint írtam is a legutolsó kommentben, keveset tudtok ahhoz, hogy ok nélkül és infótöredékek segítségével vajmi keveset vonhattok le az írásomból, és a gondolkodásmódomról. no, ennyit erről. a sok-sok-sok bátorítást kellemes volt olvasgatni, jólestek, komolyan. márcsak azért is, mert tényleg magam alatt voltam [mostmár talán picit jobb a helyzet] csak nem akartam a részletekkel túlbonyolítani a mondatokat, a lényeget leírtam, úgy ahogy, a többit rébuszokban. aki tud a sorok közt olvasni, az vágja, miről beszélek.

no...ennyit erről.

khmm.. ma.

ma? hát fárasztó-kidöglős-álmos. nagyjából ezekkel jellemezhetném leginkább. az éjjel nem akartam a kedvesemet abajgatni, hogy beszéljünk, mert elég tikkadt volt. aztán vhogy, hogyhogy nem, de látta rajtam, hogy vmi nincs rendben. átbeszéltük a dolgot, később el is tört a mécses, mind2ttőnknél. nekem azért, mert fájt, neki meg azért, hogy nehezen tud segíteni, de fog, és majd rendeződik minden, reméli. énis ezt teszem. nagyon fontosak vagyunk egymásnak, s mindent meg fogunk tenni, hogy ez sikerüljön is. így merültünk álomba, ezzel a tudattal.

negyed hatkor kipattantunk, szobarendezés/reggeli/csomagolás. és már fent is ültünk a buszon. sokat köhögtem, aztán kortyolgattam lassan a kétliteres teámat, muszáj volt, ha nem akartam egész álló nap fuldokolni. melóhelyre beérve imádkoztunk, hogy istenem, csak a kedvenc részlegünket kapjuk, és erre meg behívtak mkit LELTÁRRA. azt hittem, hogy tök laza dolog, az elején még tetszett is. és még az általunk útált főnökasszony is rendes volt, segített. [mi a manó???] félidőnél viszont már untuk a banánt, tele volt a hócipőnk. a sok hüle bénán rakta helyre a dobozkákat, s rakhattuk újra meg úrja meg újra azt, amit elrontottak. [búúú] rettentő zavaró volt ez a hiba. és szinte állandóan az orrunk alá került egy helytelenül pakolt cucc, ami megnehezítette a egy modellen belüli számlálást, mert a sok hüle még azt is felcserélte. -.- egyszóval tök szívás volt az egész.:P:P soha többet leltár, én azt mondom!!!

az adatvédelem, egy fontos dolog, mondta a tanárom. ^^ és én meg kajakra otthon hagytam a pendrive-om, amin rajta van a tananyag és én meg a kedvesemnél lakok perpill. hupsz, ez most rosszul jött ki :P:P hát emiatt kellett hazaloholni munka után, kómásan, a jeges és csúszós hidegben. nem zavart mondjuk, nem fáztam, csak taknyolni nem akartam :) anyu örült nekünk, a cica megint bent turbózott fel s alá a lakásban. megtudtuk, hogy jövő héten lesznek a viszgáink, mert a szerveren végre küldtek levélkét. én az ofőnknek vagy 5-öt küldtem, de cseszett válaszolni egyre is... na mind1 amúgy szám szerint 5 db vizsga esedékes hm, hátizé, nem olyan vészes az ábra, de tanulni persze kell.

danimék felé a metrónál nem tudtam megállni, hogy ne vegyek egyszer abból a csodás illatú péksütiből, aminek még mindig érzem az illatát... én mindennek ellent tudok állni, kivéve: a kísértésnek :D