Na ma korán létrejön a bejegyzés, mert ma már megtörtént velem ami említést érdemel. Találkoztam az öreggel. És tényleg igaza volt Ákoséknak. Ő egy nagyon aranyos és jófej meber. Le is beszéltem vele még egy randit, mert egyszerűen szuper...
Nos hát elérkezett ez a nap is. Este természetesen szarul aludtam. Izgultam, hogy mi lesz? Hugi mondta, hogy odavisz az öreghez, de majd lép is vissza dolgozni. Mi lesz, ha egy szót nem értek abból, amit mond? Már reggel nyolckor felkeltem. Amúgy fel akartam kelni korán, de aludni se nagyon tudtam. Szóval korai kelés. Reggeli koffein mentes kv-mat elfogyasztom. Ja tényleg, ezt nem is említettem. Koffeinmentes instant kv-t vettem. Leveszem a polcról, hát nem olvastam el a hátulját. Otthon azért már az elején is kiírják, hogy no coffein, vagy valami. Hát itt nem. Otthon olvasom a hátulját, azt írja ám, hogy ezzel tökéletesen finom koffeinmentes kávét tudsz csinálni. Na mondom, köszönöm szépen.
Na de mindegy is. Szóval kv, azt borotválkozás, fogmosás, stb. 11-re kimentem a buszmegállóba, mert majdnem egy óra a városba az út. Hát nagyon, de nagyon hideg volt. Olyan szél volt, hogy fel kellett hajtanom a kapucnim, ne hogy lefújja a szél a megfagyott fülemet. Na be a városba, Hugival találka a megbeszélt hejen.
Meg is jelent, és akkor irány az öreghez. Na akkor már a gyomromban éreztem az agyamat, vagyis a torkomban volt a gyomrom, úgy izgultam, mert Hugi csak kiugrott, azt megy is vissza melózni. És én meg ott maradok egyedül, egy vadidegennel, aki nem beszél magyarul. Hát ez kész. Na de ezért jöttem ki, szóval erőt vettem magamon, és irány Hugi után.
Na szóval találkoztunk az öreggel az egyik sarkon, konkrétan a Mary Mallon szobornál (nem biztos, hogy jól írtam, de aki volt itt kint, az így is tudni fogja, aki nem, annak meg úgy is mindegy ;) ). Szépen bemutatkoztam, ahogy kell, persze nagy zavaromban majdnem azt is elrontottam. Na akkor üljünk be valahova. Elmentünk egy helyre, ahol már voltam egyszer 2006 novemberében, de most meg nem mondom mi a neve. Szóval Hugi beállt a sorba kérni magának valami kaját (azt hiszem paradicsom leves volt), meg kv-t nekünk. Addig is az öreg bele is lendült, és lekezdett kérdezgetni. Hát elkezdtem ott hebegni habogni, de végülis válaszoltam mindenre. Na aztán Hugi megérkezett, és akkor belemerültek a beszélgetésbe. Mondjuk, hogy dicsérjem magam, mindent értettem... :)
10-20 perc múlva Hugi visszament dolgzoni, én meg ott maradtam az öreggel. Na "fine", gondoltam, de nem volt semmit probléma. Mondta az öreg, hogy leír pár dolgot, hogy interjúkon mit szoktak kérdezni, mire kell figyelni. És akkor nekikezdett, és azt kell hogy mondham, nagyon jól csinálta. Lassan és érthetően beszélt, és folyamatosan nézte, hogy képben vagyok-e. Volt két szó, amit nem értettem, erre semmi probléma, elkezdte körülírni, máshonnan megközelíteni a dolgot. Állítólag hajlandó rajzolni is, bár erre azért nem volt szükség. Szóval egy jó órát elbeszélgettünk (vagyis inkább ő), aztán ennyi. A végére már én is elkezdtem oldódni, nem csak 'ok'-ztam meg 'i see'-ztem, hanem próbáltam rendesen válaszolni, vagy kérdezni. Azt a végén még egy új időpontot is sikerült egyeztetnem vele :)
Összegzésképpen: én teljesen le vagyok halva a kis öregtől. És a lényeg még csak most jön. Nem kér érte semmit. Ja igen, ki kell fizetni a kv-ját. Eszméletlen. Egyszerűen nem akartam ezt elhinni. Otthon azért megtanultam, hogy semmi nincs ingyen, erre itt kint meg történik ez. Hát ennyit mára. Egy biztos, hogy egyre jobban kezd körvonalazódni, hogy milyen sokat számit, ha valaki segít, amikor kijössz. Előszöt is lakás, igazolás a pps-hez, most meg hogy megismertettek az öreggel. Hát nem is tudom, mikor fogom tudni ezt majd meghálálni...