Angolhatás...

Ugye a tojásdobálós "haverunk", aki olyan magasröptűen fogalmazta meg az anti-Microsoft véleményét, hogy még az anyanyelvű angolosok sem értik.

Meg ott a Királynőőőő ajj. A csajszikák angol kurzust vesznek, a vezető: "Vát a bjútiful grúp!". És anyám megkérdezte, miért visítok és kaparom az arcom.

Arcolás vagy sem, utálom az ilyeneket. Tudom, nem én vagyok az isten, még a felsőfokúmmal sem, de nem is erre akarok kilyukadni, Hanem arra, hogy a mai magyarság mind írás, mind élőszó tekintetében a béka segge alatt van angolból. Ami GÁZ. De nem csak egy réteg. A fiatalok széles körben (tapasztalat), sőt, a középiskolai, fiatalabb generációs tanárok JELENTŐS hányada (megint tapasztalat).

Az idősebb korosztály közül azok, akik németet/oroszt tanultak, stb. Ok, megértjük, nem mehet mindenkinek (hisz én is abból akarok megélni, hogy nem mindenki penge angolból). De muszáj ezzel még arcolni is? Ráadásul negatívan? Vagy fellengzősen? Hogy jaj, a királynőjelöltek el tudják azt angolul mondani. He is riding an elephant?! Nagy hasznát veszik a való életben, tuti..............

(Mondjuk a kedvencem, mely a Harward könyvtár/könyvesboltban búvik meg a mai napig, a világ egyetlen US Bostonában, egy magyar nyelvkönyv kezdőknek, imhó példamondattal: "A vízben jobban szeretek úszni, mint sakkozni". Meg kellett volna venni.............)

Szóval elkeserítő az állapot. És erre valami visszás módon még büszkék is vagyunk. Én meg kaparom az arcom, és máskor meggondolom, hogy bekapcsoljam-e a TVt.

"Everybody do you, ingem rövidújjú"