Avagy, végre eljött a pillanat...
A pillanat, hogy elmehetek szabadságra.
Ez a hét kb. olyan lassan ment, mint a csiga, de nem, sokkal rosszabban, mert a csiga legalább megy valamerre, én meg egész héten csapódtam jobbra meg balra...
Hétfő úgy indult, hogy elaludtam, nem kicsit, nagyon, akkor már melóból hívtak, nem tűnt-e fel, hogy én vagyok a 8 órás :D
Megjegyzem, 5-kor én szépen felkeltem, csak hát vissza is feküdtem, minek legyek fent fél 8-ig ugyebár...
Na és gyakorlatilag ezzel a momentummal elindulva az egész hét egy borzalmas szecskavágásba ment át, a szabik miatt csak ketten vagyunk, 1 délelőtt, egy délután, és az emberek megoldásra váró problémáik, mintha ennek tudatában megkétszereződtek volna...
De vége, mert ma péntek van, és bár még csak reggel, és bár hétvégén még ügyeletes vagyok, de vasárnap este visszaadom az ügyeletes autót és vége...
És SZABADSÁG elvtársak, 3 hét szabadság, itt hagyom a büdös, koszos, hangos Budapestet és irány a Tisza egy kis falva, ahol hihetetlen mértékű csönd van.
Komplett családdal, Nata, Kriszta, és a macsekok is jönnek :)
SZABADSÁÁÁÁÁG!!!
Oly annyira vágytam már rá :)