Jó éjszakát! :P
Fénylő szárnyasok
Thomas Bartholin 1647-ben publikált De Luce Animalum(a fénylő állatokról) című, háromkötetes művében két különös madárról számol be.
A franciaországi Montpellier piacán meglepő módon fényesen sugárzó tollú csirkék jelentek meg.
Egy kis kakast levágtak, hogy közelebbről megvizsgálják; "és testének minden porcikája erős fényt bocsátott ki magából".
A második eset az itáliai Montebellóban történt, ahol "egy tyúk úgy fénylett, mint egy fehéren izzó gömb".
Bartholin sajnálta, hogy a két szárnyast nem tenyésztették tovább, "mert akkor egy izzó szárnyasfajtát nyertünk volna".
Azóta sok fénylő, fán élő madarat figyeltek meg, többnyire baglyokat.
A foszforeszkáló hatást általában világító gombáknak tulajdonítják, melyek a fa kérgén nőnek, s ráragadnak az ott fészkelő madarak tollára.
Ám ez az elmélet a földön élő háziszárnyasokra nem alkalmazható - az ő sugárzóképességük továbbra is rejtély maradt...
Bosszú Woodstockban
Oliver Cromwell vezető szerepet játszott a polgárháborúban és egyike volt azoknak, akik I. Károly halálos ítéletét aláírták.
1653-tól, 1658-ig bekövetkezett haláláig Lord Protectorként irányította Angliát.
Mikor 1648 októberében Cromwell megbízottai megérkeztek az Oxford közelében lévő Woodstock-palotába, hogy mielőtt eladnák, felbecsüljék a királyi ingatlant, állítólag kopogó szellemek szállták meg az épületet.
A helybeliek meg voltak győződve róla, hogy mindezt maguk a parlamenti küldöttek idézték elő:
kivágták ugyanis és saját kényelmükre eltüzelték azt a nagy becsben álló tölgyfát, amelyet I. Károly annyira szeretett.
Mialatt a küldöttek az okmányok vizsgálatába merültek, egy fekete kutya kezdett össze-vissza rohangálni a palota felforgatott bútorai között.
A küldöttek papírjai szanaszét repültek és foszlányokra szakadtak; a tintatartók felborultak, ami igencsak megnehezítette a munkájukat.
Aztán a király tölgyfájából való tuskók - amelyeket a kandalló mellé készítettek - hirtelen vad erővel kezdtek röpködni a levegőben.
A megpróbáltatások éjszaka is folytatódtak: a küldötteket láthatatlan ellenfelek támadták meg az ágyukban; a palota ablakait pedig kívülről kövekkel és lócsontokkal dobálták.
A kormányhivatalnokok nem voltak épp feddhetetlen tisztviselők:
a birtok jelentős részét maguknak akarták megkaparintani.
Mivel azonban egymásban sem bíztak meg, titkos szerződést kötöttek, melyet köcsögbe zárva egy narancsfa gyökerei közé rejtettek. Rajtuk kívül senki emberfia nem tudott ennek létezéséről, még kevésbé a helyéről.
Így nem meglepő, hogy ész nélkül menekültek, mikor a gondosan elrejtett edény - szemük láttára - kénköves füstöt okádva kékes lánggal elégett.
Ezt a történetet Thomas Widdowes tisztelendő írta le The Just Devil of Woodstock(Az igazságos ördög Woodstockban) című röpiratában, melyben a halott király ügyének igazát akarta bebizonyítani, miután annak fia II. Károly néven a trónra került 1660-ban.
A polgárháború (1642-1651) megosztotta az angol társadalmat.
Az emberek okkult módszerek segítségével próbálták értelmezni, mik voltak a viszály előnyei és hátrányai; és érdeklődve figyelték a jeleket és látomásokat, hogy feleletet kapjanak.
Eszerint a woodstocki tölgyfa kivágása egyértelmű jele volt I. Károly 1649. január 30-án történt kivégzésének, a kísértetjárások pedig azt a feltételezést látszottak megerősíteni, miszerint az Úr az igazakat segíti, s a gonosztevők idő előtt bevégzik - vagy legalábbis szörnyű szenvedés vár rájuk...