A játék, ami talán már túl is megy a játék fogalmon, szinte egy új stílust alkotva maga mögé, amit én úgy hívok: Oblivion.
Sziasztok ! Mivel ez az első Blog bejegyzésem, gondoltam az egyik legemlékezetesebb és legélvezetesebb játékkal kezdem, amit Xbox 360-on valaha játszottam. Gondolom elég sokan kiveséztétek már (nem csak) ezen az oldalon hogy milyen zseniális játékkal áldott meg minket a Bethesda, de ez a cikk nem is újat akar mondani róla, szimplán egy átlag user véleményét kívánja megosztani veletek.
A bevezetőben kiderült, hogy eléggé elfogult vagyok a játékkal kapcsolatban, de ez nem mindig volt így, szóval lesz alkalom az általam nem tetsző dolgokra is karaktert szakítani. A storyval nem untatok senkit hiszen valószínűleg már mindenki teljesen tisztában van vele, másrészt - és ez fontosabb - én a játék eleje óta hozzá nem nyúltam. Lehet hogy itt most sokan meghökkennek, de nekem abszolút nem volt kedvem rögtön belevetnem magam a hős szerepébe. Így miután ki is jutotottam a csatornából, az Amulet of Kings-t megtartottam magamnak, és elkezdtem felfedezni Imperial City városának lakóit, boltjait. Ám itt kicsit meg kell állnom. Emlékezzetek vissza arra az élményre, amikor a csatornából kijövet láttátok már a fényt..és amikor kijutottatok..az a látvány..az a zene..hát igen, abban a pillanatban átéreztem hogy beléptem a következő generációba. Persze az idő bármilyen játékot megvisel grafikailag (mégis csak egy 3 éves játékról beszélünk), de egy Far Cry 2 után is meggyönyörködök néha a látványban. Na de visszatérve karakteremhez: mivel börtön töltelék voltam, rögtön munkát is találtam Armand Christoph személyében aki a Thieves Guildbe invitált. Mivel eddigi pályafutásomat elég hosszú és körülményes lenne leírni, elég annyit tudnotok hogy mióta megvan a játék, átléptem a bűvös 100 óra játékidőt ami alatt voltam vámpír (és még mindig vagyok) megannyi embernek segítettem kisebb feladatokban és kb talán most fogok végezni a Mages Guild küldetéseivel (és az Amulet Of Kings még mindig nálam van). Na kérem szépen ez az ami egyedi, és más játékban eddig nem volt jelen. A Mellékküldetések olyan hangulatosra, és hosszúra sikerültek hogy akár main questként is simán megállhatnák a helyüket. Még a más játékokban elég gyakran használt gyűjtögetős feladatokat is egy érdekesebb fajtában ismerhetjük meg. Egy szóval a játék isteni, ezt mindenki tudja.
De..(itt a játék pozitívumjaihoz képest nagyon miniatűr hibákba kötök bele, amit a Fallout 3ban remélem javítottak).
A fejlődési rendszer vagy túl gyors, vagy túl csiga. Jelenlegi karakterem 10 óránként fejlődik egy szintet, ennek köszönhetően a játék nem jelent túl nagy kihívást. Na állítsunk egy kicsit a nehézségi szinten: nincs értelme, maximum még kiegyensúlyozatlanabb lessz a játék, hiszen csak az ellenfél HP-ját sokszorozza. A térkép szép és nagy de ennek meg is van a maga következménye: installás nélkül, gyakran olyan szinten szaggat a játék, hogy az ember el is felejti hogy konzol elött ül (mégha microsoft is..)
Ez azért szomorú, hiszen a játék megjelenésekor még hol volt ez az NXE ? Pop up hegyek, minden sarkon. A zenék gyönyörűek, és szeretni valóak mind addig amíg az ember be nem megy egy barlangba. Minden horror feelinget helyben otthagy amikor a kísérteties zenére lopakodva keressük hol támadhatnak, ám keresni nem kell: szól ha harc zene. Azt meg ugye nem kell részleteznem hogy a játék alapból vidám zenéi, Dark Brotherhoodos küldetéseihez kissé hangulat rombolóak. Félreértés ne essék: minden tiszteletem Jeremy Soule-nak, ám rengeteget dobott volna a hangulaton ha a küldetéshez illő zenék jöttek volna be. Ami viszont a legszomorúbb (?) momentuma a játéknak: a linearitás. Persze szabadon áll rajtad hogy mit mikor kezdesz el, de a történetben semmi jelentős döntésed sincs, így végülis az egész játék egy hatalmas térkép teli küldetésekkel, amikbe annyi a beleszólásod hogy milyen sorrendben viszed végig őket. Nincs a karakterednek személyisége, minden lehetsz egyszerre Cyrodill megmentőjétől, a Gray Fox-ig.
Persze ez mit semmit sem ér, ha megnézzük a játék időt, ami akkor mutatkozik meg igazán, ha az 1000 Achivement-re hajtunk.
Remélem első blog bejegyzésként, valami értékelhetőt teljesíthettem, most mindenki mehet vissza Oblivion kapukat zárni :)
Természetesen a játék 10/10