Echochrome első benyomások

Nyilván mindenkinek ismerősek a térbeli testekből álló illúziók/optikai csalódások, például a klasszikus Penrose Triangle, ami egy olyan háromszög, aminek az oldalai fedik egymást, viszont úgy tűnik, mintha az oldalak más-más térben léteznének. Nos az ehhez hasonló illúziókkal kell manipulálnunk az aktuális pályát, amit forgatva el kell jutnunk A pontból B-be. A világnak 5 "törvénye" van: A perspektivikus mozgás (ha a nem egy síkban levő testeket "összeforgatod", összekapcsolódnak és át tudsz rajtuk haladni), a második a perspektivikus esés (a karakter a lyukból arra esik ami a kijelző síkjában alatta van.), a harmadik a perspektivikus létezés (ha két elem közötti hézagot eltakarsz, akkor a két elem úgy viselkedik, mint ha egyben lenne), a negyedik a perspektivikus "nemlétezés" (ha eltakarsz egy lyukat az megszűnik létezni), az ötödik és egyben utolsó a perspektivikus ugrás (ha úgy forgatod a környezetet, hogy fölötted legyen a hely ahova a kidobót akarod, hogy rakjon akkor fel tudsz ugrani.)

Ha gondolkozol és ezeket a szabályokat okosan használod, a pályák megoldása gyerekjáték lesz ;) Egyelőre nem sokat játszottam, de ötletes, egyszerű és minimalista módon megvalósított játék, és nem utolsó sorban roppant szórakoztató!