Aki egy hétköznapinak mondható ügyből kifolyólag, azt illetően önerőből próbált eljutni egyről a kettőre, az már biztosan szembetalálta magát egy, a bürokrácia maszkjával felvértezett, mondvacsinált hatalomtól megrészegült senkiházival, aki ott és úgy tett keresztbe az el nem fogyasztott ebédjéért ért vélt vagy valós sérelmeiért, hogy arró' Kó'dútunk. Nos, számomra a tegnapi nap szintén zenész volt az ördög citeráján.
Általában véve a "hétköznapi ügy" szótól épp úgy borsódzik a hátam, mint a hivatalban foghegyről odavetett "értelemszerű" kitöltéstől.
Mosolyogva -közben az illető családfájának minden női tagját egy ősi mesterséggel egy kalap alá véve- rezignáltan fogadjuk el a tényt, hogy már megint bolondnak leszünk nézve, amiért nem állunk naprakészen az épp aktuális, törvénymódosításokkal kapcsolatban.
Tegnap gondoltam egyet és balgaságomtól hajtva éreztem magamban annyi erőt, hogy bemenjek minden magyar kedvelt -és monopol- sávszélesség gyárába, és rendeljek tőlük egy, illetve 3 szolgáltatást -tripla-, mert hogy az elődnél lassan lejár a tévesen beléjük vetett bizalmi időm.
Nosza rajta, 2 órai bip-bip kúra eltelte után, nagykegyesen audenciát biztosítottak a számomra -isten óvja a magyart-
A történethez hozzá tartozik, hogy a lakás melyhez a triplázó opciót rendeltem, a párom nevén van, így érdemben csak ő intézkedhetne, én csupán meghatalmazással élve járulhatok kegyes színük elé.
Szóval miután bebocsátást nyertem a honi Internet fellegvárának egyik kirendeltségébe, betegen, kezemben minden dokumentummal, mely az ártatlanságomat volt hivatott alátámasztani -isten óvja a magyart-, a pultos kisasszony közölte, hogy ő már rég volt kint és szeretne megebédelni (ez volt 14 óra magasságában), persze a felettes mogorva szemekkel visszazavarta hozzám, mondván, hogy még EZT rendezze le....
A Problémák akkor kezdődtek, amikor egy bizonyos, -belőlem közel 2,5 óra várakozás után izgága szemrángást kiváltó- mondat elhangzott:
"nem fogadhatom el a meghatalmazását, sajnálom" és mindezt tetézte a
"CSAK KÖZJEGYZŐ ÁLTAL TANÚSÍTOTT megbízást fogadhatunk el” mondattal.
Azt mondják, az ember mikor igazán ideges lesz, lila teheneket lát magakörűl, -bár lehet, hogy ezt csak a csokoládéra éhes gyerkőcök találták ki- én mindenesetre szívvonal kiegyenesedést tapasztaltam magamon.
Miután kettőnk röpke (v)iszonya csúfos kudarcra ítéltetett, a tudtára hoztam, hogy az ő általa kért tanúsítvány megszerzése nekem igencsak drága lenne, -a párom könyvelő és egy általunk jól ismert intézményben senyved, az ő utánajárásának eredményeként azt a megbízható választ kaptam, hogy min 50-70.000 Ft mardosná a tárcámat- ezért mutasson nekem egy okmányt az említett jogszabályról, vagy hívja ki a kóceráj vezér hímjét, alfa nőstényét.
További fél órán keresztül történő paragrafusok böngészését követően enyhülni látszott a hölgy, de továbbra is ragaszkodott az elveihez és engem átpasszolva, elindult kifelé, hogy rágyújtson.
A cérnaszakadást követően arra eszméltem, hogy szinte ordítva parancsoltam megállj-t neki és követeltem a panaszkönyvet. Na ez ült…
Az egész kirendeltség perverzül gusztustalanul és mohón nézte a szenvedésünket…
Könnyes szemekkel hozta a kért dokumentumot -gondolom tisztában volt a tettének súlyával és az állása labilisságával- s miután megadta a panaszhoz szükséges adatokat, végleg kiment.
Az elkövetkező 2 órában aztán megjött a párom, -idő közben őt is informáltam- a Görög tragédiából nyálországi happy end lett, a panaszkönyv lapjai lustán hajladoztak mielőtt üresen becsukták volna a fedeleit, mindenki megkapta amit szeretett volna, de mi volt az ár?!
Nem okolom a kisasszonyt, hiszen nem ő a felelős a kialakult helyzetért, hanem a szolgáltató, aki nem képes átlátható és mindenki számára értelmezhető szerződési feltételeket létrehozni.
Comedian 
Necroman Mk2 
Fabri 
p34c3 
Malleus