Street Fighter 4

elnézést az előbbiért, sajnos nem jutott semmi sem eszembe, amit ki tudnék írni és érdekes lenne :)

szóval az SF4...fuh, nem is tudom hol kezdjem...lehet hogy az elejétől a legegyszerűbb:

még 15-e körül rendeltem meg a játékot késő este a játék.kó.júkéj címről (nem reklámozok senkit, csak pénzért), ahol is 10 fonttal olcsóbb volt a játék, mintha boltból rendelném. erre jött egy kisebb, 900 ft-nak megfelelő szállítási költség (szinte olcsóbb, mint pest-bicske ajánlott) és itt pompázik a játék 3-5 napon belül. no ez eléggé hihetetlen volt, úgyhogy izzítottam a hitelkártyát, hogy ha akár 1 hónap múlva is lesz játék, akkro is megrendelem, mert ilyen olcsón megéri.

(rosszul tettem, mert más magyar boltokban akár 9k-ért is elhozhattam volna 1-2 héttel később...)

szerdán kapom az emilt, hogy bizony feladták a gamét! juhééé, nagyon megörültem - napok óta SF lázban égek, minden létező teszten végignyálaztam magam, videót/screenshotokat néztem, OST-t hallgattam, extázisba kerültem. persze hogy péntekre nem jött a játék - viszont hétfőre megérkezett!

mivel csak kedden értem haza kedvesemtől, már mondhatni tűkön ülve vártam, hogy berakhassam a gépbe. otthon ízlésesen kicsomagolva (értsd : széttépve ) várt a dvd tok, fóliába csomagolva. megszabadítottam felesleges ruhadarabjaitól és nézegettem a tokot. végigcsorgattam a nyálam az elején, majd a hátuljára tévedtem.

lassan belenyúltam az ujjamal a belsejébe és szétnyitottam...egy halk nyögést hallatott és megnyílt előttem minden...

és visszaraktam az ágyra. odaültem a gép elé, hogy elintézzem a dolgaimat - gamer365, email, infók, ájfónbasztatás, akkumulátorra bedugás...amikor már vagy fél órát a gépnél ültem, akkor esett le, hogy itt valami nincs rendben. miért nem játszom? nosza több se kellett, a dvd-t behelyeztem a gépbe és elindult az intró. állat. a zenéje nagyon tetszik (hülye aki lebeksztrítbojszozza, nem hallott még j-popot), vagány az egész. talán ez a legtalálóbb, hogy annyira vagány, menő és kemény, tisztára beleéli magát az ember, mintha egy igazi embert látna verekedni...

node rápattantam a start gombra és arcade módra. easy fokozat, mert azért nem tartom magam annyira sügérnek - hát kár, mert tényleg választhattam volna egyszerűbb módot, a főellenség ugyanis kb. 100x megszopatott az aljas támadásaival. közben megállás nélkül néztem a füzetet, hogy mik ezek az ex focus, meg super combo, meg ilyen-olyan dolgok...persze hogy nem állt össze a fejembe a kép, dehát 1 nap után mit is vártam?

és itt volt az a pont, ahol egyszerre elkapott az az érzés, hogy ez rohadtul ugyanaz a játék, mint régen. semmi különbség, csak szebb. nincs benne semmi újdonság. ugyanaz az sf2. ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. sajnos butaságom miatt csalódottan tettem le a kontrollert és mentem később Gears2-zni a raptor bandával.

másnap nekiálltam online-kodni, mivel sztrít fájtörben úgyis otthonosan mozgok - gondoltam szétverek pár arcot, megmutatom ki a faszagyerek a grundon.

na ez kb. fél óra múlva megváltozott a "remélem találok valakit, aki nem törli fel velem a padlót" gondolatsorra - rohadt durva némelyik ember, miket levág online. és még csak nem is harcolnak "3xA" minősítéssel!!! A visszatámadások nincsenek kihasználva, csak az adok-kapok megy. Behoztam sorra az összes titkos karaktert - Akumával gondoltam lesz esélyem.

Kezdjük ott, hogy Akuma már régóta a kedvencem - Ryu túlságosan "jófiú", Ken túlságosan "vagánycsávó", Akuma viszont az a tipikus japáni "szétbaszlakdarabokra" mentalitást sugározza, amit a keményebb harcművészek szoktak nyomatni az animékben. Egyetlen különbséggel, hogy vele meg is lehet ezt oldani - már a megjelenése is egy picit ijesztő, a vörös szemeivel és iszonyatos erejével - semmi felesleges mozdulat, mindig oda csap, ahová kell, ha meglátja az ellenfél gyenge pontját, nem rest kihasználni...

Szóval nekem nagyon bejön Akuma, na! :) meg is tanultam vele rendesen játszani - saját bevallásom szerint már tudok olyan jól játszani, hogy EASYN meghalás nélkül végig tudom vinni a játékot, ami szerintem nagy szó :) live-on már kicsit problémásabb a téma, ugyanis ott valamiért mindig elbalfaszkodom a legjobb lehetőségeimet az Ultra Combo-val (előre kis ütés, előre kis ütés, hátra kis rúgás, előre nagy ütés) meg azzal, hogy soha nem (vagy nagyon-nagyon ritkán) adja be (akkor se találok, mert blokkolja az ember, vagy félreugrik)...

valahol itt kezdtem el rohadtul élvezni a játékot, ahogy egy Ördöggel szétverhetek mindenkit live-on ;) mert amikor jönnek a sikerélmények, valahogy átértékelődött az egész játék és rájöttem hogy bizony ez rohadtul nem ugyanaz a game - egy hardcore ütök-kapok, szinte az igazi harccal megegyezik, ahol ha egy pillanatig nem figyelsz, kapsz egy olyat, hogy utána nem biztos, hogy felállsz. kegyetlen, gyilkos , de iszonyat jó szórakozás.

aki szerette a street fightert, az imádni fogja. aki meg nem szerette, az meg le van tojva ;D