Az utóbbi időben két film volt olyan amit érdemesnek találtam arra, hogy másoknak is felhívjam rá a figyelmét. Az egyik ezek közül egy Oscarra jelölt alkotás, amire sokan azt hitték, hogy kap is díjat, de lehet a színész mentalitása miatt (Már majdnem mindenkivel összeveszett a nagy álomgyárban.) nem vihette el a szobrocskát, pedig bőven labdába rúghatott volna a díjazottak között. A második pedig egy régebbi spanyol film.
Sokakat megbabonázott Brad Pitt Benjamin Buttonként, de nekem ez a film is csak egyszer nézős volt, ráadásul a végét teljesen máshogy zártam volna le, és furcsának is találtam, hogy egy ilyen ziccert azért kihagyott a rendező!
SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER
(Aki már látta a filmet, csak az olvassa el!) ;)
Szóval a film végén, mielőtt a kórházban meghal az anya, azért odadobhatott volna egy olyat, hogy lányom nézz át az újszülött osztályra, mert apád épp ott haldoklik! :)
Ez még azért rendesen odatett volna a végére! :)
SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE
Az idei győztest a Gettómilliomost nem láttam még, de majd teszek vele egy próbát, bár az előzetesét megnézve valamiért taszítanak a karakterek, de nem akarom előre leírni magamnak a filmet.
Szóval a méltánytalanul háttérbe szorított The Wrestler című film az amire véletlenül találtam rá még a nagy díjesők előtt.
Igaz már régebben is akartam írni róla, de az időkorlátaim nem engedték.
A film a Golden Globe-on meglepetésként elhozott pár díjat, az idei Oscar futamon 2 vagy 3 jelölésben indult is, de egyiket sem kapta meg.
A történetről annyit, hogy egy kiöregedő pankrátor hétköznapi életébe nyerhetünk betekintést, érdekes lezárással. ;)
Amennyire unalmasnak találtam a sztorit első ránézésre, megdöbbentett, hogy mennyire a képernyő elé szögezett maga a film.
Az operatőr dicséretes munkát végzett, mert az érdekes beállítások (nyers, életszagú képek) mellett nagyon sok helyen a főhőst a válla mögüli kamerával kíséri, (TPS nézet?) ;) és ez olyasmi hatást váltott ki, mintha a haverja lennék a pankrátornak, és együtt látogatnánk meg a történet helyszíneit.
Szóval nálam sikerült elérni azt, hogy magamhoz közelinek érezzem a karaktert amit Mickey Rourke becsületesen megformált.
És akkor Mickey Rourke.
A munkásságát tekintve, én már rég elástam mint színészt, és pont az ő neve az ami egyáltalán nem vonzott a filmhez.
Viszont a film után el kell ismernem, hogy nem is találhattak volna nála jobb embert erre a szerepre, mert itt maradéktalanul kihozza a legjobbat a karakterből.
És még egy jó pont a filmnek, hogy a női mellékszereplőt Marisa Tomei játsza, aki nem mai csirke, (Nekem viszont szimpatikus hölgyemény volt mindig.) ;) viszont elég tetszetős látványvilággal bír, mint sztriptíztáncosnő! ;)
Na meg a zenék!
A jó kis rockzenék beválogatása a filmbe nálam dobott a hangulaton rendesen!
A 80-90-es évek klasszikus rockzenéi (AC/DC, ZZ Top, Accept, stb) elengedhetetlen kellékei a filmbéli összecsapásoknak és a hangulatfokozásnak.
Aki teheti nézze meg, mert igen jó iparosmunka lett a mozi! ;)
Viszont nemrég bukkantam rá egy másik filmre, ami valahogy eddig elkerülte a figyelmemet pedig 2007-es.
Igaz ez nem is meglepő, mert nem egy agyon reklámozott ameriKAKI szarságról van szó, hanem egy spanyol filmről.
Sok helyen horrornak titulálták, de szerintem kb. annyira horror, mint a Hatodik érzék, vagy a Másvilág volt!
Szóval nem fog patakokban ömleni benne a vér, nem lesznek levágott végtagok, inkább csak szorongásos feszültség érzés.
Maradjunk is inkább a misztikus szellemtörténetnél.
A címe: El Orfanato vagy angolosítva: The Orphanage
Sztori:
Vidéki gyerekotthon, egyik lánykát örökbefogadják, és 30 év múlva a doktor férjével és az örökbefogadott beteg kisfiúkkal visszaköltöznek az addigra már lepusztult nevelőintézetbe, és azt tervezik, hogy újra megnyitják az otthont és sérült gyerekekkel foglalkoznak majd!
De a beteg kisgyereknek az eddigi képzelt barátai mellé szegődik egy új fiktív cimbora akivel tök jól elvan, majd egyszer csak eltűnik a kiskölyök!
Anyuka persze nem adja fel, és még fél év múlva is keresteti a gyereket, de már médiumokat is bevonva, mert neki is látomásai támadnak!
Ez volt az első fél óra anyaga! :)
De olyan fasza kis történetet kerekítettek belőle, ahogy a végén a csavarral kiteljesedik az egész, hogy le a kalappal a készítők előtt!
A feszültségkeltés is igen jóra sikeredett a filmben, mert nem a megijedésen van a hangsúly, hanem az addigra már végletekig felhúzott feszültségen!
Bár itt is egy kicsit tovább mennek, mert nem a megszokott helyeken ijesztget a film, hanem olyan mintha egy kicsit mindig tovább húznák az ember agyát a megszokottnál.
Summa-summarum:
Akik szeretik a feszültséggel teli kísértetmozikat, kedvelik a csavaros történeteket, jó kis borzongásos kikapcsolódásra vágynak, és nem bántja a fülüket a spanyol hang, azoknak mindenképp ajánlom.
Necroman Mk2 
Malleus 
CHASE 
p34c3 
drag 
liquid 
mcmacko