Úgy tűnik talán megoldódnak a problémák a házam táján.
Na nem mintha bárminemű probléma lett volna, csak hát mégis a négy lakóból az albérletben csak kettőnek volt munkahelye, és hát az sosem jó, ha azzal kell számolnod, hogy vajon mi lesz a hónap végén, tudnak e a többiek fizetni, etc. Bár ha tulajdonképpen belegondolok, ez eddig meg se fordult a fejemben, de hát nincs is itt a hónap vége. Na de most már minden ok, hisz az egyik munkanélküli ma megy próbanapra, és hát szinte biztos vagyok, hogy ha engedik megmutatni mit tud, akkor kétségem sincs, hogy megkapja a melót.
A másikuk pedig már szombaton kezd is. Bár nem egy álom meló, hisz egy szendvicsbárról van szó, azonban meló, és ha az ember már 4 hónapja nem dolgozik, akkor szerintem már mindegy, hogy mi, csak legyen valami. Hát ez van, nehéz időket élünk itt kint is, de hát ahogy mondani szokták, úgy még sosem volt, hogy sehogy sem volt, szóval lesz majd jobb is.
De talán a legjobb, hogy úgy néz ki a sosem kimondott feszültség, ami eddig azért jelen volt a lakásban, végképp megszűnik. Már tegnap este is mindenki jóval nyugodtabb volt, mint eddig. Persze ez hülyeség, meg biztos bebeszélem magamnak, de nekem akkor is úgy tűnt a dolog.
Szóval most minden öröm és boldogság, egyenlőre.