Interjú a Vámpírral

Bevezető helyett

*Mona most éppen nem örült túlságosan. Már ez nem mintha azt jelentette volna, hogy az utóbbi időben túl sok öröm jutott volna neki az életben és ennek csak egyik oka volt, hogy halott volt. Legalábbis technikailag nem volt pulzusa, hideg volt a teste és egy ideje igencsak kedvelte a kissé sós izű Merlow vörösbort. Mindezek az apróságok, melyek minden más jóérzésű párizsi hölgyet legalább egy pillanatra elgondolkoztattak volna, Őt pillanatnyilag nem zavarták. Nagyokat sóhajtva kémlelte a tó túlsó oldalát kényelmes kastélyszobájának ablakából. Ki kell jutni innen! De hogyan, hogyan? A falak magasak, a víz hideg (nem mintha tartania kellene a megfázástól) és Shrowdy kedvenc háziszörnye is éjjel-nappal a habokat fürkészi. Na jó lehet, hogy nappal nem, de ez most ebből a szempontból nem is fontos.

Kisvártatva megérkezett Froderick a denevér. A várakozásokkal ellentétben Froderick tényleg egy repülő rágcsáló volt és nem csak valamiféle örökösödési probléma miatt vette fel a "denevér" utótagot. Kinézete ellenére igazán nemesi családból származott, különböző rokonai már évtizedek óta szolgálták a Von Kiefer bárói családot. Mikor pedig a jelenlegi tulajdonos új asszonyt hozott a házhoz (szó szerint hiszen az ájult Mona még hetekig túl gyenge volt a vérveszteségtől, hogy saját maga lépje át a tó közepén elterülő birtok határát), hamar összebarátkozott vele.

• Mesélj valamit Mona drágám, olyan búsan sóhajtozol. Ha élnél még aggódni kezdenék, hogy megszakad a szíved. - kezdte Froderick

• Óóóó Froderick, meg kell szöknöm erről a helyről, nem bírom tovább! - közölte Mona a sírás határán

• Na megint a régi lemez... - gondolta a denevér

• Nem maradhatok tovább ebben a sötét és koszos kastélyban, az én helyem Párizsban van a csillogás és a szépség városában! Már rég az operett sztárja lehetnék, ha ez az idióta Shrowdy nem hurcol el a nagy meghallgatás napján! Végre elérhettem volna valamit! A csillogás, a fények! ... - kiáltozta Mona egyre jobban belelovalva magát az álomvilágába

• Aha, aha - hümmögött Froderick, elgondolkozva azon, hogyan fogja kipiszkálni azt a félig döglött csótányt a hátsó fogai közül, amelyik még tegnap került oda. Pedig első pillantásra megfelelő ívben hajlott hátúnak tűnt, nem olyan görbe csápúnak, amelyikek mostanában a konyha alatt tenyésznek. A szárazföld messzesége miatt kicsit mindig is beltenyészet volt a rovarok közt, de ez most már egyre zavaróbb. Ha ez így megy tovább lassan rá kell fanyalodnia a százlábúakra is, azok meg a néhai bárónő egyik korai kísérlete óta eléggé szélkeltőek.

• ... Mona De Lafitte az Operaház csillaga! Háhá!! - Mona most már teljesen eltávolodott a realitások talajáról és még a nyál is folyt volna a szájából, ha szervezete jelenlegi állapotában igényt tartott volna efféle testfunkciók fentartására, de így csak oldalt döntötte a fejét és néha meg-megrándulva mormolt valamit.

Froderick úgy döntött ez nem folytatódhat tovább, ideje lépni valamilyen irányba.

• Hát jó volt beszélgetni veled, akkor most én mennék is, van egy pár elintéznivalóm a könyvtárban - kezdett el araszolni óvatosan a párkány széle felé

• Állj! - döndült az eljövendő operett sztárjának hangja (aki most már nem döntötte oldalra a fejét) - Te fogsz nekem segíteni megszökni!

És ezzel... történetünk megkezdetett.*

Van-e élet a Lucasartson túl?

[i]Örömmel jelenhetem, hogy igen. Az évtizedes hagyományokra visszatekintő LucasArtsos kalandjátékok (Monkey Island, Indiana Jones, Maniac Mansion , The Dig(!), Grim Fandango és még sok más) után végre megint egy méltó darabot vehettem kezembe az utóbbi hónapokban. Az Autumn Moon Entertainment által fejlesztett A Vampyre Story ízig vérig a klasszikusokat idézi, nyakatekert feladványaival és abszolút klasszikus humorával. Persze sokkal könnyebb, mint ősöreg rokonai, de a nagyon okos történetvezetés és feladványszerkesztés garantálja a hosszú hetek fárasztó agymunkáját. Komolyan egy-két helyen nekem is a leírás felé kellett nyúlnom, mert egyszerűen képtelen voltam rájönni, mit kellene tennem; mégis minden alkalommal konstatálnom kellett, hogy a játék rávezetett a megoldásra csak én nem gondoltam végig eléggé a lehetőségeket.[i]

Dióhéjban

Vedd meg. Ez így túl rövid. Vedd meg ha tudsz angolul és szeretnéd, az agyadat megdolgoztatni a reflexeid helyett. Vedd meg ha szereted a vámpírokat, a poénokat és a poénos vámpírokat, de készülj fel ez "a faterod Star Trekje" vagyis nem elég ha megnyomod az Y-t és mutatja a továbbvezető utat, az egyetlen segítség a kétségbeesetteknek a TAB amivel ki lehet iratni a kattintható helyeket a képernyőn... de bízz bennem ettől nem viszed végig 8)