Gyerekkori hobbim teljesült ki úgy érzem. Most egy szerintem csúcsgéphez sikerült hozzájutnom. A pénteki napon sikerült megvennem a kicsikét. A hétvégén ki is próbáltam, és meg kell mondjam állam koppant a padlón.... Röviden leírnám a fotózáshoz való kötődésemet.
Legelőször még 1995 környékén, egy kis filmes Kodak gépen ismerkedtem a fotózással.
(valami hasonlóval mint a képen van, felnyíló mechanikás, csak az fekete volt, sokkal inkább szappan alakú és egy exponálógomb meg egy folyadékkristályos kijelző volt rajta, semmi más) Igazi kis kezdő gép volt, fix zoommal, de kattogtatni sokat kattogtattam vele.
Aztán sokáig nem foglalkoztam a fotómasinákkal, lévén inkább bringáztam, sokáig meg számítógépeztem. Viszont úgy 2002-2003 táján megtaláltam édesapám régi, polcon porosodó filmes tükörreflexes Konica Minoltáját.
Vizsgálgattam, kattogtattam, és próbálgattam a beállításokat rajta. Elkezdtem olvasni szakkönyveket, melyek már leginkább a digitális technikákat mutatták be.
Apámmal eladtuk a gépet, és beruháztunk egy Panasonic FZ20-ra, amelyet a mai napig nagy becsben tartok, és nagyon imádok. Nagyon jó kis digitális gép, hihetetlenül jó optikával, manuális beállítási lehetőségekkel, nagyon jó táptalajt biztosított a fotózás alapjainak elsajátításához (záridő, rekesz beállítás, fénymérés, stb...)
És most szerintem egy következő lépcsőfokot értünk el fotózás terén. Pénteken hozzám került egy Sony DSLR-A200-as tükörreflexes kéziágyú, melynek a tanulmányozását még ma is folytatom. Nem tudok vele betelni. Annyi mindenre képes, és úgy gondolom, hogy sokkal okosabb mint én. Szinte kitalálja mit akarok fényképezni. Az első fotókat most hétvégén az automatikával készítettem el, de mindegyik fotó tökéletesre sikeredett. Persze nem akarok eltespedni, úgyhogy szépen kitapasztalgatom a beállítások mikéntjét, meg hozzászokok a kezeléséhez.
Mindenesetre nagyon boldog vagyok most. :)
Update:
Következzenek a tesztfotók:
Maradok Tisztelettel: RedBoyforCE
Comedian 
Necroman Mk2 
Fabri 
p34c3 
Malleus 
