12...

Ennyi idő alatt sokat változhat az ember. Igen, változhat, de én nem változtam. Őszintén, sohasem hittem, hogy bárki is gyökerestül képes lenne megváltozni. Talán nem is kell... Mindenki úgy jó ahogy van, az már egy más kérdés, hogy mások is annak látnak-e bennünket.

A közhelyparádé itt véget is ért.

Az elmúlt időszakot természetesen nem kerülte el a szerelem-csalódás páros. A duó első fele már nem volt ismeretlen számomra, ellenben a második felével ekkor találkoztam először.

Utóbbival aztán később is szembesültem, viszont akkor más téma kapcsán. Barátban legalább olyan rossz csalódni, mint a szerelmedben.

Szerencsére barátokat nem csak elveszíteni lehet. Alig fél éve ismerkedtem össze Áron barátommal, akivel azóta rendszeresen készítjük a videojáték podcast-ünket. Régen nem voltam oda érte, de a Gamecast segített rájönni arra, hogy igazából szeretek szerepelni. Hmm, talán mégis változtam ?

Talán a legaktuálisabb fontosabb történés az életemben az, hogy végeztem a sulival. Nyilván most sokan az érettségire gondolnak, de nem az. Már hivatalosan asztalos vagyok, viszont egy percet sem fogok a szakmában dolgozni, mert nem érdekelt soha. Azért kellett, hogy legyen némi szakértelmem a családi vállalkozáshoz.

Persze, jön majd az érettségi is, de most egy darabig pihenek. Addig be tudok segíteni, kisebb ügyeket intézni, az árukkal kapcsolatos dolgokkal foglalkozni és a többi.

Ennyi lett volna az első, játékokat majdnem teljesen hanyagoló bejegyzésem.

Nem mellesleg a legőszintébb is...