Szíven szúrt ország

Végre meg tudtam nézni a Szíven szúrt ország c. filmet, amely a szörnyű gyilkossággal elhunyt Marian Cozma halálesetét eleveníti fel e dokumentumflimben. A filmről röviden és tömören: szívhez szóló élményt nyújtott nekem ez az egy óra és negyven percnyi film, egyszer sírtam, egyszer nevettem. Szép volt, de sajnos mint ahogy hallottam, elkapkodták. Érzésem szerint több időt kellett volna fordítani a gyilkosság illusztrációjára, hiszem nagyon eltért a valóságtól a "bunyó". Cozma szerepét játszó színész túlsáosan is Chuck Norris-féle verekedést űzött. Elkapkodták. Viszont egy biztos. Ugyanolyan hatással lett volna rám a film, ha tovább forgatják.

Úgy gondoltam, részleteket elevenítek fel a filmből, amik tetszettek, amikből meg is tudtam, milyen egy 211cm magasra nőtt gyerek, kinek a neve Marian Cozma. Ilyés Ferenc, a csapat egyik átlövője mesélte, hogy amikor utaztak busszal egy-egy mérkőzésre, Cozma mindig fényképezte őket, a Veszprémhez kerülése elején el is nevezték turistának, de Marian nem ám, hogy zokon vette volna, ő inkább elmosolyodott, és fényképezte tovább csapattársait. Ugyanilyen szituációban, a buszon, akárhányszor melátott egy őzet, ő hanosan felkiáltot, hogy Bambi. Ezeknél a részleteknél elmosolyodtam, de mikor a koporsóhoz vitték csapattársai a virágokat, nem tudtam könyneimet visszatartani. Láttam, hogy azok a kemény, izmos, szinte kivétel nélkül 190 centiméter fölötti felnőtt emberek hogyan tudnak zokogni. Nagyon sajnálom, hogy egy olyan gyereknek kellett február 8-án meghalnia, aki egy hajléktalannak odaadta 52-es cipőét, pedig tudta, hogy az életbe nem veszi fel azt a cipőt, de ki nem bírta volna, hogy ne adja oda. Neki öröm volt az, ha valakinek örömet okozhatott, és tessék, elvették az életét!

Még egy régebbi Story-magazinban olvastam egy cikket Cozma-ékról, hogy milyen életet is élnek szeretett fiuk elvesztése után. Bemutatták a szobát, ki volt emelve egy kispárna, egy kék, delfines kispárna, amit Marian első fizetéséből vásárolt. A szoba teli volt serlegekkel, érmekkel. Minden, érintetlenül. Úgy, ahogyan Marian hagyta több, mint fél éve. És még mindig csodálattal nézek édesapjára, Petre Cozma-ra, hogy hogyan tud ennyi erőt meríteni. A Veszprém csapatának kellett volna Petre Cozma-t vigasztalni, ehelyett ő viasztalta a csapatot. Vészavakként, nagyon sajnálom, hogy Marian Cozma-nak meg kellett halnia ahhoz, hogy megismerhessem milyen jó volt, milyen apukája van.

VISZLÁT ÉGI NYOLCAS!