Avatar: nem az amit vártam

Előkészületek:

Már a filmre való bejutás sem volt egyszerű. Egész nap hiába hívtam az IMAX jegyrendelős vonalát, pedig szerettem volna biztosra menni, ha már egyszer vidékről utazom fel Pestre egy filmért. Du. 4-kor indultunk 6-ra értünk a pénztárhoz (már mint a pénztár előtt kígyózó sorhoz) és 7-kor kezdődött a film. Kb. százan álltak előttünk a pénztárnál.20 perc reménykedő sorban állás után szembesültünk a rideg ténnyel: elkelt minden jegy. Úgy gondoltam akkor is megnézem, ha a lépcsőn kell ülni. Csoda történt, pár perc múlva feloldották a jegyfoglalásokat és így magamhoz is ragadtam kettőt egész jó helyre.

A filmről:

Vigyázat! Spoiler gyanús.

A film közben és után kialakult gondolataimról és érzéseimről írnék.

A film nem érintett meg. Teljes mértékben elmaradt a várt és ismert katarzis élmény. Egyszerűen nem szippantott be a film által megelevenedett és életre keltett Pandora, nem tudtam szabadulni a tudattól , hogy moziban ülök.

Az első üldözéses akció jelenet durván rázkódó kamerája és a darabos mozgás, nagyon zavart. Már elszoktam ettől, a Samsung tv-m remekül kiegyenlíti ezt a darabos mozgást és olyan folyamatos és egyenletes lesz a mozgás, mint amikor egy melankolikus lágy vajat ken a friss kenyérre. Utána már hozzá szokott a szemem.

Hát a 3D sem jött be mindig, sokszor éreztem feleslegesnek és erőltetettnek. Nem életszerű volt, a valóságban nem így látunk. És persze nem ez volt az első 3D-s film amit láttam (még az IMAX szülőhazájában Kanadában is megnéztem egy filmet 3D-ben). Persze voltak gyönyörű pillanatok: a légmedúzák és a szakadékok mélységérzete, a repkedő nyilak és lövedékek, meg a repkedő pernye, a dzsungel káprázatos kidolgozottsága és élénk színvilága.

Ne értsétek félre! Nem akarom én szapulni a filmet csak többet vagy inkább mást vártam.

Szerintem ez a film egy technikai csoda, de végig az volt az érzésem hogy egy felturbózott animációs filmet nézek.

Ami nagyon tetszett az a létrehozott környezet részletessége, változatossága és egységessége, és a benne élők szimbiózisa. A Navik életvitelük, szokásaik, vallásuk, élet szeretetük is megfogott. Az Pandora világában volt egy csomó olyan rész mintha egy szárazföldön megelevenedett mélytengeri világ lenne.

Amit furcsálltam, hogy a Navik 100 méterről kiszúrták, hogy idegen van közöttük és baromi ellenségesen nyilakkal vonultak fel ellene, a következő pillanatban meg már simán szabadon mozoghatott közöttük. Ez egy kicsit így sekélyes átmenet volt.

A film után három gondolatom volt:

1. Miért is nézném újra?( mert a páromnak meg ígértem, hogy vele is megnézem)

2. A Farkasokkal táncoló sokkal jobban megérintett

3. A District 9 sokkal nagyobb hatással volt rám (bár 1000× kevesebb trükk és 100× kevesebb pénz van benne)