Halo: The fall of Reach: First strike. 3.-4. fejezet

3.-4. fejezet:

A gépezet beindul.

E.N:HR

2552 augusztus 30. 16.34 perc.

UNSC Pillar of Autumn, első védelmi állás, hangár.

Az űr hatalmas végtelenjében az emberi haderő egy kicsiny morzsája, eszeveszett versenyfutásba kezdett az idő kérlelhetetlen folyamával szemben.

...egy Spartan élete javarészt azzal telik, hogy felkészüljön, és határait túlszárnyalva megpróbálja kijátszani a veszély nagybáttyát a halált.

Ezzel Frederic is tisztában volt. Az elmúlt órák mással sem telltek, minthogy elemezzék az öngyilkos terv részleteit. Mindent újra és újra gondoltak.

-...mi lehet a legrosszabb ami történhet - gondolta.

-az ellenség lep meg minket és nem fordítva?!- a bevetés sikeressége nagyban függött a meglepetéstől.

Frederic nem szerette a szárazföldi küldetéseket. -Itt legalább nincs gravitáció-gondolta, -bár az intel használhatatlan, legalább nem lesz koszos a lábam...-

Nem volt kérdéses, hogy melyik küldetést választaná ha lenne esélye megváltoztatni felettesei döntését.

Keyes kapitány arca, ha lehet, most még gondterheltebb volt, mint az elmúlt időszakban.

Az elmúlt órák elemzései kiderítették, hogy a tervek számos ponton hibásnak bizonyultak, ezért újabbakat kellett kovácsolni

Keyes, miközben John újabb javaslatán morfondírozott, oly közel hajolt a com. kamerájához, hogy szemei szinte kitöltötték a képernyőt.

-...Nem Master Chief! ez így túl rizikós...-

-Biztosra kell mennünk, hogy a Covenant nem kaparintja meg az adatokat. Ezért a dokkoló gyűrűt aláaknázzuk egy termonukleáris bombával, s ha szükséges, felrobbantjuk azt.

John nem szeretett ellenkezni, de most túl sok forgott kockán ahhoz, hogy a hibákat rá hagyja, és utólag módosítva hajtsa végre azokat.

-Uram!- mondta John.

-Amennyiben sort kerítünk a robbantásra, az EMP ki fogja égetni az orbitális elhárítóütegek szubkondukciós tekercseit.

Az Autumn of Pillar hagyományos fegyverei nem képesek végső csapást mérni a Covenant fregattokra, továbbá az adattárolók védelmi mechanizmusát ismerve, nem lehetünk biztosak abban, hogy a nukleáris robbanás elpusztítja az adatokat is.

Ha valamit elhibázunk, a Covenant könnyen megtalálhatja a tárolókat a roncsok között és védelmi rendszer nélkül nekünk esélyünk sem lesz visszaszerezni azt.-

-igaz...- mondta a kapitány és nekilátott akkurátusan megtömni a pipáját...

Néhány füstfelhőbe burkolózó másodperc elteltével aztán ismét a kapitány ismerős arca kezdett el kibontakozni a megjelenítő paneljén.

-Nos, akkor az ön javaslataira támaszkodva fogunk eljárni és két irányból védjük meg a támaszpontot.

-Master Chief! Készítse fel a Spartanjait, és két leszálló egységet.- határozott.

-Mostantól ön a küldetés vezetője. Én még konzultálok Cortanaval, 5 perc és készen állunk.

-Értettem kapitány- mondta Master Chief -annyi elég lesz...-

-Rendben, sok szerencsét- hallatszott a kapitány mély baritonja, és a kijelző fényei ismét kialudtak.

John tekintetét nem kerülte el Frederic sötét arca, miközben a Spartanok felé fordult.

Frederic előre lépett,...de Kelly megelőzte őt.

-Uram! -mondta Kelly. -Szeretnék jelentkezni a légiegységhez.-

John, Kelly felé fordult.

-A francba is...! Ő mindig gyorsabb.- morgólódott Fred. Igazából nem volt miért haragudnia, Kelly mindíg határozottabb volt e téren.

John félrebillentette fejét és kérdőn Kelly felé fordult. -Amennyiben lehetséges és szüksége van még emberekre a kék csapatban,- kezdte mondandóját határozottan a nő, - úgy érdemes lenne megfontolnia a kérésem. Uram...-

-Nem lehet- mondta John, és szünet nélkül folytatta.

-Tartjuk magunkat a tervekhez. Linda, James, Ti velem maradtok.-

-Frederic! Tiéd a vörös csapat vezetése. Neked és Kellynek elég tapasztalatotok van ahhoz, hogy megálljátok a helyetek egy ilyen túlerővel szemben is,

továbbá Te vagy az egyetlen, akinek kellő taktikai érzéke van védelem megszervezéséhez.

Master Chief válasza meglepetésként érte Kelly-t, de ismerte már Johnt és elfogadta döntéseit.

-Uram!- szólalt meg Fred miközben előre lépett, de nem maradt ideje kifejteni mondandóját.

A készülődés heve, az emberek lelkesedésével teli és félelmekkel átitatott zsivaja, túlharsogott mindennemű próbálkozást amit annak érdekében tett, hogy közölje észrevételeit.

Nem volt több idő felesleges kérdésekre, a feladat adott volt és neki ismét helyt kellett állnia a harc teremtette káoszban.

-Megint egy koszos porfészek..., hogy én mennyire utálom ezt.- mondta Fred, és késével játszadozva elindult, hogy rendbeszedje a csapatot.

-Mindenki készüljön, nincs több időnk!- mondta Master Chief, majd elindult, hogy elfoglalja helyét a picinyke ám annál ütőképesebb harcigépezet élén

Szavára katonák százai lendítették tisztelgésre kezüket, csak a Spartanok tekintete maradt kifürkészhetetlen.

Amint elhaladt Kelly mellett, vetett még egy pillantást a láztól égő szemekbe. "ég veled testvér," formálódtak a néma szavak, majd figyelmét ismét a könyezete felé fordította.

• Hallották uraim!, mindenki készenlétbe!- hallattszott Kelly kiáltása, majd méltóságteljes ciánkék páncélzatában csatlakozott az élen haladó "testvéréhez" Frederic-hez.

Frederic visszafordult, és így szólt: - Mozgás Spartanok, szeretném látni ahogy a gépezet kilencven perc múlva mozgásba lendül...mozgás!