Halo:The fall of Reach: First strike. 5. fejezet

5. fejezet

Az összecsapás.

E.N.H5

2552 augusztus 30.19.41 perc.

UNSC Pillar of Autumn, első védelmi állás.

Frederic próbált határozott és erélyes hangot megütni, s bár még soha nem raktak ekkora terhet a vállára -nem tartotta magát vezető típusnak-, azért ebben a státuszban is igyekezett helytállni.

-Joshua!...Engem nem érdekel hogyan- dörmögte a com.portba Fred, -de öt percen belül legyen készen az az átokverte helyzetjelentés a landolási zónáról.-

A kapcsolat másik végén, statikus recsegés közepette, egy hang próbált kibúvókat keresni, de Frederic nem hagyta, hogy befejezze.

-Nem érdekel, hogy milyen az időjárás! Az sem érdekel ha te magad szállsz le arra a fracos sárgolyóra és készítesz képeket a zónáról.-

-A fotók most kellenek, de ha kilencven percel ezelőtt adtad volna, már akkor is késő lett volna.

A vonal tulsó végén engedelmes szó csattant -igen uram!-, majd megszakadt a kapcsolat.

-...ha az ámokfutás lesz a jövő sportja, akkor itt mindenki aranyérmes olimpikonná válik- morgolódott Fred, és elviharzott a termináltól.

Nem sokkal később a Vörös csapat mozgásba lendült.

A lázas fejetlenséget felváltotta az összehangolt cselekedetek sora, mindenki tudta hol a helye és Fred is kezdett megnyugodni.

Hamarosan kiléphet ebből a szerepből és ismét azt teheti amihez igazán ért, minden rendben haladt...

Mitchell őrnagy a repülésirányító teremben, hátrazuhant a hirtelen támadt lökéshullámtól amely sztatikus szikrák kíséretében végigszáguldott a hajó baloldalán.

Impulzus nyalábok ezrei töltötték túl a reduktortekercseket, melyek az iszonyatos túlterhelés miatt, a biztonsági panelek egy részét elpárologtatva, méteres lyukakat olvasztottak a védőfalakba

Vörösen izzó, olvadt fém spriccelt a Pelikán leszállóegységének talpai mellé, épphogy elkerülve az azok működéséért felelős hidraulikus vezetékeket.

A Covenant flotta közvetlenül előttük lépett ki a hipertérből...

-...hogy az a...!- mérgelődött Mitchell, és villámgyorsan parancsok osztogatásba kezdett.

Egy kékes-szürke energianyaláb cikázott át a hangáron és vágódott közvetlenül

egy tartópillérbe a Pelican mellett.

Mitchell szemei elkerekedtek miközben hátra fordult a felszálló rámpán.

-A dokkoló zsilip nyitószerkezete- suttogta maga elé, majd szédületes iramban elkezdett rohanni. -Mindenki befelé!...- ordította, és vaktában rácsapott a kapcsolótáblára.

Öt másodpercel később elszabadult a pokol.

A Covenant fregattok első támadása értelemszerűen a műholdakat érte, melyek sorra robbantak szét az idegen fegyverzet csapásai alatt, szívárványszín, csillogó törmeléket hagyva maguk után.

Találat érte a Pillar of Autumn kommunikációs rendszerét is, így a többi cirkáló osztájú hajóval is megszakadt az összeködtetés. Magukra maradtak.

-Talán jobb ha várunk egy kicsit- mondta, majd inkább magának, mintsem másnak még hozzá tette - hamarosan társaságunk érkezik...-

Kérdő és értetlen pillantások keresztüzében figyelte a kijelzők adatait és a videopanel által küldött képet.

-Mindenki maradjon csendben- közölte a belső rádión, majd lekapcsolta a comportokat.

Szinte el sem hangoztak e szavak, és máris energianyalábok tucatjai szaggatták a dokk belsőzsilipeinek lamelláit.

A Covenant szállító hajó, pióca módján tapadt a Pillar of Autumn, zárt és sérült dokkolójához, s mint a kifakadó fekélyes sebből előtörő élősködők az ép bőrt, úgy lepték el a hajó dokkját a Covenantok

Taktikusan, lépésről-lépésre haladtak, miközben próbálták elfoglalni a stratégiailag fontos pontokat.

Mozgásukon meglátszott a precíz tervezés, s hogy nem vaktában haladnak.

Pontos ismeretekkel rendelkeztek a hajó felépítését, gyengéit illetően.

A hangár néma csendbe burkolózott.

Nem hallatszott más, csak a nem emberi nyelven elhangzó kurta parancsszavak...és egy reccsenés.

A Zsilipajtó előzőleg meggyengült szerkezete, hangos robajlással adta meg magát az űr hatalmának, kiszippantva mindent ami nem volt rögzítve.

Hirtelen meglódult a világ és a betolakodók földöntúli rikoltásai túlharsogták pusztulás színfoniáját.

Mielőtt bárki is felocsúdhatott volna, Mitchell parancsa, áthatolva a káosz keltette tomboláson, határozottan csattant a comporton.

-Indulás!- ordította, és kacagva kapaszkodott az életéért.

A Pelican motorjai felzúgtak, miközben a terjedelmes szállítóhajó teste, sziklaként zuhant a Reach felszíne felé.

A Pillar of Autumn biztonsági rendszerét úgy tervezték meg, hogy hasonló "baleseteknél" a vezérlő, autómatikusan lezárja a hibás fedézetet.

Mitchell számított erre. Arra viszont nem, hogy ennyi vadász veszi majd őket üldözőbe.

-Bravo-egy, penge kettő-hat-nak!- recsegett Mitchell hangja a comporton.

-Elkélne itt egy kis segítség-...

Mitchell jó pilóta volt, pláne, ha egy Pelican került a keze ügyébe.

Előszőr egy bonyolult manővert hajtott végre. Elkerül egy olyan roncsdarabot, amely egy, a Covenant megérkezésekor leszakadt cirkáló vezérsíkjából maradhatott, majd egy hatalmas, leszakadt meghajtó egységet.

-Bravo-egy, penge kettő-hat-nak!- ismételte.

-Támadó egység balról! Hol a pokolban vagytok!?- ordította...

Mitchell észrevett egy megperzselt hasú UNSC cirkálót, melyet erősen támadott a Covenant flotta.

A Hatalmas "büszkeség", épp a szeme előtt adta meg magát.

Mitchell mogorván tekintett magaelé...

Folyt. köv.