Mindenhol jó, de legolcsóbb otthon... Egy perc hosszúságát az határozza meg, hogy a WC ajtó melyik oldalán állsz, pláne igaz ez akkor, ha részt veszel a karácsonyi bevásárlásnak titulált ámokfutásban, melyet a párod ró reád büntetés szempontjából.
Régen úgy gondoltam, (kiskorúak ugorják át ezt a részt...), hogy a legnagyobb büntetés az egy nő szájából, ha 1 heti éheztetés után, pihenőnapon azt mondja: ma este nincs punci...
Nos, a karácsony mindenkiből előhozza a maximumot. Már napokkal a nagy esemény előtt mindenki lázban ég és turbózza magát.
Nincs ez másként a gyermekekkel sem, akik mindent elkövetnek annak érdekében, hogy bearanyozzák a készülődés pillanatait.
Vannak gyerekek, akik valóban segítségükre vannak szüleinek, és vannak olyanok, akik mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a készülődés helyett velük foglalkozzanak.
Nálunk ez utóbbi volt érvényes aminek meg is lett az eredménye. Hiába mondom, hogy egy nuninélküli férfiembert ne basztasson a gyerek, ő akkor is rossz volt, én pedig egy bölcs közmondással éltem, mely így hangzik:
A pofon nem más, mint elhadart simogatás. Na de a szószaporítás helyett beszéljenek a képek...
A videóra még várni kell, nem akar feltöltődni, a box ellenben ezek után is működik:)
Update:
A "símogatás" után annyira elfajultak a dolgok, hogy mérgemben (mert hogy azt mondja úgy sem teszem meg, mert nem merem...), NEEMMMEREEEM?! felkiáltással, 2x földhözvágtam a gépet.
Mondjuk érdemes volt látni az elkerekedett, kocsányon lógó szemeket.
Azóta minden happy. Ha megkérem valamire és nem azt teszi amit kellene, akkor idegrángástól remegő szemekkel sandítok a szobájában lévő Tv-je felé, és máris megy minden mint a karikacsapás.
A boltban ahová járok (Rózsa utcai "konzólium" klinika) azt mondták vigyem be, és megnézik mit tehetnek, de előbb mondjam el a panaszokat.
Miután elsírtam a gondjaimat és vázoltam a helyzetet, nem sok jóval kecsegtettek. -szerintem Robiék sem gondolták komolyan, hogy ez mind igaz...-
Aztán elérkezett a nap és én bebizonyítottam az ellenkezőjét.
Zehy mester (bocsi az inkognitóért) fanyar képe tovább mélyítette bennem a veszteség barázdáit, amit a ROBI!, LEGÓÓÓÓÓ felkiáltás csak véglegesített bennem. Azóta eltelt egy hét és a karácsony, és ma, amikor már majdnem minden reményem elillant, hívást kaptam a Konzólium klinikáról.
Sikerült!
Ember! én magam sem hittem azt, hogy valaha is viszont látom társamat az unalmas óráimban, de ezek a srácok bebizonyították, hogy nincs lehetetlen.
Fantasztikus munkát csináltak. Max respect nekik.
Necroman Mk2 
Bountyy 
p34c3 
axl 
liquid 
CHASE