Top100 - #99 Luxusválság

Nincs még egy olyan játék, amelyet annyi városi legenda övez a vele nem játszók körében, mint a Crysist. Csak ötszázezer forintos gépen megy, három óra alatt végig lehet játszani és százezer sem fogyott belőle - hogy csak néhányat említsünk. És teljesen lineáris.

Ja, persze.

A Crysist ezzel szemben az nem képes élvezni, aki nem is akarja. Ha valaki csak hibákat keres, az meg is fogja találni (mert van benne), aki végigdönget rajta, az nem is lesz lenyűgözve. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy ez az a játék, amiben érdemes eltévedni. Bemenni az erdő mélyére és körbenézni mindenfelé. Kipróbálni alternatív útvonalakat, tesztelni a nanoruhát, váltogatni a képességeit. A legnagyobb élményt az a felismerés okozza, hogy szinte minden szituációt meg lehet oldani a nekünk szimpatikus nanoállapot bármelyikével - aki csak egyet használ végig, az egészen biztosan nem fogja látni a játékot teljes szépségében. Még ötszázezres gépen sem :). Az igazi mélység ezek kombinálásában rejlik, ezt ugyanis legalább annyira támogatja a Crysis, mint bármilyen más, fps-eknél szabványosnak számító taktikát. A közhiedelemmel ellentétben mély játék a Crysis, bele lehet zúgni, de a mélységet nem kínálja tálcán, magunktól kell megtalálnunk.

A grafikáról szándékosan nem ejtettem egy szót sem, nehogy valaki azt higgye, hogy csak arról szól a történet. Végül, de nem utolsósorban: nagy respect a folytatást / kiegészítést készítő magyar csapatnak a Warhead-ért.

Örökké emlékezetes pillanat: mikor elindulsz otthonról még nyár van, mire hazaérsz, mínusz tíz fok.

Mélypont: a repülős (helikopteres? már nem is emlékszem) pálya teljesen felesleges volt és kilökött a megszokott játékmenetből.