Top100 - # 97 Illúziók nélkül

Az indie fejlesztések alapvető receptje, hogy a korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrásokat egy-két zseniális ötlettel próbálják ellensúlyozni. Az echochrome nem független fejlesztés, mégis ugyanez az alapelv működteti.

Tulajdonképpen nem az alapötlete a legzseniálisabb benne, hanem az, hogy képes volt a két dimenziós festményeken nagyon jól működő érzékcsal(ód)ásokat teljesen három dimenziós, mozgó formába átültetni és az egészből videojátékot készíteni.

A sok csilivili alkotás között azért van helye a listán, mert a játék során tucatnyi alkalommal éri az embert a klasszikus WTF pillanat, egyszerre gondolkodtat (de még mennyire, sokszor percekig csak bámulunk magunk elé azon gondolkodva, hogy mi legyen az első lépés) és döbbent meg a legtöbb megoldásával. Minden szempontból feszegeti a „játék” fogalmát és teszi ez maximálisan letisztult, egyszerű módon. Meggyőződésem, hogy az echochrome nem működött volna más grafikával, minden plusz szín, poligon vagy textúra csak elvett volna az egészből. Semmiképp sem érdemes nekiülni fáradt vagy módosított állapotú aggyal és előítéletekkel - rejtvénynél mindenképpen több, műalkotásnál egy kicsit kevesebb.

Örökké emlékezetes pillanat: Szinte minden olyan megoldás, amelyért hosszan kellett küzdeni és aztán el sem hittem, hogy az volt a megfejtés.

Mélypont: Az utolsó pályákat nem átlagos embereknek, hanem atomfizikusoknak csinálták.