Top100 - # 95 Fáklyafény az éjszakában

Hardcore Diablo rajongók hosszan tudják ecsetelni, hogy mit szúrt el a Torchligh, mások ezzel pont ellentétesen azt vallják, hogy végre megszületett a tökéletes akció rpg.

Habár a tökéletestől szerintem messze van, én egészen biztosan a pozitívumokra emlékszem belőle, nem arra, hogy az a bizonyos loot tábla lehetett volna egészen máshogy is beállítva. Nem zavar a multiplayer hiánya és a kedvesen elnagyolt grafikát is sokkal inkább stílusosnak, mintsem összecsapottnak érzem. Arról nem is beszélve, hogy mintapéldája annak, hogyan lehet kis erőforrásokkal jó helyen meghúzni a nadrágszíjat - ide nem sztori kellett, hanem igazi jó hentelés. Ha figyelembe vesszük, hogy amiért pénzt fizettünk, az nem több (kevesebb?) egy hosszú, össznépi betatesztnél, aminek a végén nemcsak a helyére fog pattanni a balansz, de multiplayerben is egymásnak eresztik a jónépet, akkor simán át lehet siklani afölött, hogy a nehézségi szint nagyon alacsonyra lett belőve és az ellenséges AI sem mindig áll a helyzet magaslatán. A Torchlight kedves játék, néha kicsit otrombán próbál casual vizekre evezni, de soha ne felejtsük el, hogy a Silverfallok, Titan Questek és Sacredek hosszú-hosszú éveken át tartó sötétségébe végre valami fényt hozott és ez a világosság pont elég lesz a Diablo III megjelenéséig.

Örökké emlékezetes pillanat: Minden új setting tényleg újat nyújtott vizuálisan, a végére elképesztően vaddisznó pályák jöttek.

Mélypont: Nem akartam elhinni, amikor a unique tárgyam egy gombnyomásra elenyészett egy enchantolásnál. Aztán később, amikor rájöttem, hogy a unique nem azt jelenti, hogy öt végigjátszás alatt egy ilyet talál az ember, megnyugodtam.