Top100 - # 91 Kardozós-darabolós

Húsz éven keresztül az összes Star Wars átirat véresen komolyan vette magát, és valljuk meg, ez jól is állt nekik. Így nem kellett levágott lófejeket csempészni a Star Wars Kart fejlesztőinek ágyába és műanyag fúvóshangszer-kiegészítővel megtámogatott Cantina Band sem jelent meg. Ez így van rendjén. 2005 ugyanakkor elhozta minden idők egyik legmókásabb játékát és meglepő módon a legnagyobb fanatikusok kattantak rá a leginkább. Akkoriban éppen annál a magyar forgalmazónál dolgoztam, aki az új trilógia harmadik részéből készült játékot és a Lego Star Wars-t is forgalmazta. Nagyjából egyidőben jelentek meg. Az előbbit agyonreklámoztuk, az utóbbi nagyjából nulla publicitást kapott. Aztán jöttek a kereskedelmi visszajelzések:

„- Bejönnek az emberek a boltba, megnézik a Revege of the Sith plakátját, aztán megveszik a Lego Star Wars-t.”

Igen, még a néha furcsán működő magyar piac is lereagálta, hogy melyik játék jobb ezerszer a másiknál. Gyerekes? Na és? Felnőtt férfiakat nem láttam még ennyit sikongatni, mint ennek a coop multija előtt. Időszakának egyik legkreatívabb alkotása volt, és ezt már semmi nem veheti el tőle. Pedig a fejlesztők maguk tesznek meg mindent azért, hogy lerombolják a saját templomukat - úgy tűnik képtelenek megújulni. A színvonal nem csökken, a színvonal stagnál - és nyilván az eladások őket igazolják. Már nem is merek reménykedni abban, hogy valaha jó folytatás készülhet (pedig egy jó Lego X-Men jöhetne), de ez semmit nem változtat azon, hogy mekkora csoda volt az eredeti.

Örökké emlékezetes pillanat: A mai napig beröhögök a karakterek többségén, a New Hope-os Leia örök kedvenc.

Mélypont: A folytatások. Nem az a baj, hogy vannak (hiszen mind élvezetes), hanem az, hogy SEMMIT nem fejlődött a sorozat öt év alatt.