A nyugati szerepjátékokhoz hasonlóan a japán vonulat követői is annyi jobbnál jobb címhez férhettek hozzá az ezredforduló tájékán, amennyire csak idejük futotta. Ezek többsége természetesen a leköszönő PS1-hez és az egyre kiforrottabb PS2-höz kötődött. Nintendo gépre ekkor már csak szökőévenként jelent meg jó rpg, azóta még katasztrofálisabb a helyzet. Két kivétel azonban akadt, a Golden Sun és folytatása képében.
A Super Nintendo korszakot idéző - de platformján csodálatos - látványvilág, a konzervatív történetmesélés és a játékvilágot semmilyen szempontból meg nem rengető mechanika talán egy évtized távlatából nehezen hiteti el velünk, hogy milyen nagyszerű volt mindkét rész, de akkoriban működött a recept. A mai napig emlékszem, ahogy a harminc fokos nyári melegben egy közepes nyaralást képes volt megmenteni a majd harminc órás játékidejű második rész, amelyet az első végigvitele után egy nappal azonnal be kellett szereznem.
Így utólag nem vagyok biztos abban, hogy a tündibündi karakterekkel előadott sztori a harminc fölötti szíveket is megdobogtatta volna, de az emlékek ettől még szépek maradnak. Az idei év amúgy kiváló alkalom lesz az időtállóság tesztelésére: tavaly bejelentették a DS-re érkező harmadik részt. Jöhetnek a dzsinnek minden mennyiségben.
Örökké emlékezetes pillanat: ez volt az igazi, jó értelemben vett oldschool rpg élmény, nem az érthetetlenül túlsztárolt Dragon Quest VIII
Mélypont: ma belegondolva már nem értem teljes egészében, hogy a mindenféle focicsapat színére befestett hajó figurákban mit is zabáltam annyira
CHASE 
Necroman Mk2 
p34c3 
liquid 
Krisz576 
Stadia HUN