Túl vagyunk a lista egyötödén, itt az ideje visszatérni a jelenlegi generációhoz. A The Darkness-ben kereveredik egymással a kicsit horroros, kicsit szuperhősös és nem utolsósorban nagyon képregényes hangulat - jó sok területről merített a Starbreeze és a feladatot tökéletesen meg is oldották a svéd fejlesztők.
Habár igazán kiemelkedőt kevés dologban tudott felmutatni, egy gyengébben sikerült pályán kívül semmi komolyabb hibája sem volt. Sok mindent lehetett szeretni benne, akár még a töltőképernyőket is :) .
Szerencsére videojátékok esetében több a jó képregény-átirat, mint a filmiparban, de ezek között is az egyik legjobb volt a Darkness, egyszerre tudott hiteles (nem egy utolsó dolog, ha a rajongókat nem köpi szembe egy játék...) és szórakoztató maradni, a árnyékban működő képességekkel pedig nyilván nem találták fel a spanyolviaszt, de a tíz óra alatt friss tudott maradni az ötlet.
Kimondottan tudom díjazni, ha a világ sötét oldalát nem provokatív Ganxsta Sandbox módra ábrázolják, ez itt sikerült is - még ha a szóban forgó világ képzeletbeli is. A folytatást amúgy nem a Starbreeze fogja készíteni, így a minőséggel kapcsolatban vannak fenntartásaim. Őket véleményem szerint a Syndicate Reboot fogja a tökös stúdiók közül feljebb, egyenesen a világhírnévig repíteni.
Örökké emlékezetes pillanat: A „Romantic” achievement az egyik legjobb, amivel valaha találkoztam. Nem kell hozzá mást csinálni, csak kivárni, hogy tévézés közben a párunk elaludjon a karjainkban. Hogy ezt mennyien nem ért(ékel)hetik...
Mélypont: Az utolsó bossfightot nem lehet komolyan venni. Az ellenfelet szinte még nem is látjuk, de már két lövéstől meg is halt. Az előtte lévő pályánál, a csúcsponton be kellett volna fejezni a játékot.