Top100 - #77 A halál és a ragadozók ellen

Igazán csodálkoznék, ha a Shadowgrounds sorozatot sokan ismernék, de annál inkább szükséges róla írni, mert a finnek legalább annyira odavágtak vele, mint annak idején a molotov-koktéllal (amelyet a közhiedelemmel ellentétben nem az oroszok használtak először, hanem ellenük használták). Szóval finn játékfejlesztés, a stílus fél-indie top-down shooter.

Fél-indie azért, mert az egykoron húszfős cég azóta a Trine-nal már egész komoly nemzetközi sikereket is elért, de a Shadowgrounds bájosan egyszerű, tipikus garázscím frappáns ötletekkel és néhol fapados kivitelezéssel.

Top-down shooter, azaz felülnézetből kell halált osztani szinte követhetetlen sebességgel. A shoot'em up stílus repülős manifesztációihoz sajnos sosem voltam képes igazán közel kerülni, de a magányos hős szétlövi a világot stílus primitívsége ellenére is mindig képes volt megérinteni a C64-es Commando óta. Az utóbbi években PC-n láthattunk néhány jópofa próbálkozást (Alien és Zombie Shooter sorozat, a példa kedvéért), ezek közül kiemelkedett a Shadowgrounds és folytatása. Semmi olyan nem volt bennük, amit előtte ne láthattunk volna máshol, de kegyetlenül össze voltak rakva. Az első rész csúnyácska volt, de meglepően komoly kihívásokat rejtett, az irányítása tökéletesen volt belőve egérre (és viszonylag kontrollerre is), majdhogynem kultjáték lett belőle.

A két évvel későbbi folytatásnál mindenben jobbat akartak nyújtani: a grafika sokkal polírozottabb lett, nem erőltették a béna átvezető jeleneteket és „nagy” játékokból próbáltak karakterfejlődést és dramaturgiát átlopni. Ez utóbbi csak félig volt sikeres, amennyit javított az összképen (ezt már komolyabban lehetett venni), annyit el is vett a különlegességből. Sokkal könnyebb lett, a pályák határozottan kisebbek lettek - a Frozenbyte nyilván áldozatokat hozott, hogy több emberhez juthassanak el. A Trine után - amit csak a demóját próbáltam, bár meg van véve - úgy tűnik, sikeresen.

A Shadowgrounds és a Shadowgrounds: Survivor minden pc tulajnak ajánlható, aki minőségi no-brainer játékra vágyik - mára szerintem bármin elfut és olcsó. Nagy élmény, többször is simán végigvihető.

Örökké emlékezetes pillanat: Amikor végre leakciózták Steamen és meg tudtam venni a két részt együtt kb. öt euróért.

Mélypont: Az első részben az átvezető jeleneteken sírva visít az ember, a folytatás mainstream-ebb lett, de nem feltétlenül jó értelemben.