Nem tartom magam egy filmrajongónak, de ha valamire kíváncsi vagyok, azt megnézem. Ellenben a filmzenékért odavagyok. Mindegy milyen kategóriába tartozik a mozi, ha a zenéje vagy annak akár egy traktusa megfog, akkor az menthetetlenül a martalékommá válik.
Zabálom az efféle műveket, hiszen mindegyik egy kicsit részemmé, részeddé vagy akárki részévé válik, aki veszi a fáradtságot és megpróbálja beleélni magát a mesébe, melyet a mű ad elő, képek nélkül. Igazából rengeteg filmzenét hallgattam és követek figyelemmel mind a mai napig, de mind közül összesen 10 alkotás van, amelyek örök favorittá váltak.
A szerzők és előadók között akad majd ép úgy kortárs, mint idősebb, tapasztaltabb művész, ellenben mindahánynak van egy azonos jellemzője. Mindegyikük mestere a zene által keltett birodalom megjelenítésének.
Kezdjük is mindjárt egy mára klasszikusnak mondható magyar drámával, amely anno úgy változtatta meg a világról alkotott véleményemet, mint azóta semmi más.
Íme a tizedik.
Az Új Gilgames című alkotás az a film, melynek megtekintését minden idősebb kamasz számára kötelezővé tennék. Maga a történet két rákos ember kapcsolatát dolgozza fel, akik egy korházban ismerkednek össze. A film amúgy magán viseli a kor sajátosságait (Gilgames egy sumér király volt, akit a halállal való dacolás tett ismerté) így a rejtett politikai üzenetek ép úgy fellelhetők benne, mint az ember, fajtól és nemtől független, élethez való joga.
Darvas Iván: Várj Reám
Kilencedik helyen szintén egy régi magyar alkotás áll, ez pedig az "Ezek a fiatalok" című "mozi", mely az akkori beat korszak és idézőjeles lázadás minden jegyét magán viseli. Azért tettem idézőjelbe a mozi szót, mert hosszú idő után, talán ez volt az első olyan film, amely az egypártrendszer jelenléte mellett, megengedhette magának a nyugati klisék alkalmazását. Megtekintése minden fiatalnak javallott;)
Sztevanovity Zorán: Gyémánt és Arany.
És elérkeztünk a nyolcadik helyezetthez, ez pedig nem más mint a... na de ne szaladjunk ennyire előre.
1986-ot írunk, és nekem van a házban egy barátom, kinek az édesapja az ORI-ban dolgozik. '82 óta van VHS videójuk és aztamindenit de jó nekem.
Egyik nap a srác azt mondja, menjek fel hétvégén, mert az apukája hozott egy filmet amit meg akar mutatni. -mondjuk a húgát szívesebben láttam volna-
Már az első percekben libabőrös lettem és tudtam, mégsem akarok x-wing pilóta lenni! Csillagharcos akarok lenni...;)
A zene azóta is kibérelt egy kis zúgot itt a szívem szegletében. Imádom.
Craig Safan: The last starfighter.
Hetedik helyen egy "ősöreg" sci-fi klasszikus örök dallama cseng valahonnét a Krull bolygó környékéről. Bizton állíthatom, hogy ez volt az első olyan fantasy film, amelyben megelevenedni láttam a Tolkien által leírt Gyűrűk ura világot.
Van itt kérem Egyszemű, hóbortos varázsló, hercegnő, briganti... és lélekbe markoló zene, A mesterműben oly széles a repertoár, hogy az szinte leírhatatlan. Indulók, balladák, szerelmes betétek...és még sorolhatnám. Ez a zene tipikusan az az alkotás, amely minden dallamában mesél.
Megtekintése minden fantasy rajongónak kötelező!
Hangfalakat kakaóra! éljétek bele magatokat a kalandba.
James Horner: Krull
folytatása következik...