LOST 6x14 - Finish what you started

**FIGYELEM! HA MÉG NEM LÁTTAD AZ EPIZÓDOT, CSAK SAJÁT

FELELŐSSÉGRE OLVASS TOVÁBB!**

Aztamindenit! Eddig legfeljebb csak sejthettük, hogy milyen is lesz az, amikor egyszer és mindenkorra befejeződik a LOST, a 'The Candidate'-en keresztül azonban most kőkeményen bele is kóstolhattunk ebbe az érzésbe. Közel a vég, nagyon közel.

Egy kis intermezzo: a LOST epizódcímei zseniálisak. Ha rápillantasz a fenti címre, akkor akarva-akaratlanul kialakul előtted egy kép arról, hogy miről is fog szólni a rész. Aztán nagyjából a harmadik percnél rájösz, hogy Lindelofék már megint csúnyán átbasztak mindenkit. Szerencsére ez az a fajta átbaszás, ami jólesik. Így utólag belegondolva: bizonyára nagy WTF-ek közepette pislogtam volna, ha a rész előtt beleszaladtam volna egy olyan spoilerbe, hogy "The candidate is John Locke". :)

Na de vissza a lényeghez. A szomorú lényeghez: négy főszereplőtől elbúcsúztunk ebben az epizódban. Fuhh... ez még így leírva is durva. Hát még átélni: nem tagadom, hogy erősen megkönnyeztem Sun és Jin utolsó jelenetét, ami gyönyörű volt - épp olyan gyönyörű, mint anno Charlie halála. Ez utóbbi persze nem véletlen, hiszen megvolt a közös pont, Michael Giacchino és a Life and Death. Szegény Sayid és Lapidus kissé háttérbe is szorult miattuk - az iraki halála persze így is sokkoló volt, olyan gyorsan történt, de jó érzés volt, hogy végül mégsem gonoszként kellett elbúcsúznunk tőle. Az utolsó mondata - "Because it's going to be you, Jack" - különösen elgondolkodtató annak tükrében, hogy az egész évad során azt sugallták nekünk, hogy Jack lehet majd Jacob utóda. Persze lehet, hogy nem volt semmi mögöttes tartalom, és az írók itt is csak játszadoznak velünk.

Amelyik teória viszont most már végleg lepuffantható, az az, hogy Locke igazából jófiú. Hát nem az. Sőt: a Sawyer-féle long con-okat megszégyenítő tervvel érte el azt, hogy a jelöltek szépen kinyírják egymást. El nem tudtam képzelni, hogy mire kell az az óra neki - hát erre. Végre egy bomba, amin tényleg van szerepe a visszaszámlálónak. :)

A flashsideways ezúttal háttérbe szorult, az a kevés viszont abszolút érdekes volt. Ha kimondva nem is volt, de végig egy dolog érződött Jack karakterén: az, hogy elképesztő mód mozgatja a fantáziáját, hogy miért botlanak folyamatosan egymásba az Oceanic 815 utasai. Az egész évad során elmaradhatatlan klasszikus LOST idézetekből, visszautalásokból ezúttal is kaptunk egy adagot: "I wish you believed me". Elképesztően jól cserélték meg Jack és Locke karakterét a szigeten és az alternatív szálon egyaránt.

A végére még egy jó hír: a finálé a tervezettnél fél órával hosszabb lesz, így május huszonharmadikán (illetve a mi szempontunkból huszonnegyedikén) nem kevesebb, mint két és fél óra LOST vár ránk (mínusz a reklámok, persze). Érzelmileg már ez a mai is durva volt - mi lesz akkor?