Sokáig gondolkodtam, hogy majd milyen frappáns bevezetőt írok ide arról, hogy milyen nagy kihagyott ziccer a Too Human, hogy milyen sokáig készült és mégis csak ennyire futotta, meg hasonlók, de végül csak nem akartak megszületni a fejemben a gondolatok (ez van ha lázasan ír az ember). Úgyhogy mindenki képzeljen ide valamit, akit meg érdekel a bővebb véleményem a játékról, az katt a továbbra. :)
A Too Human legendásan sokáig készült, még ps1-re kezdték el fejleszteni, aztán átvándorolt GameCube-ra, majd pedig kilenc év után, 2008-ban megjelent xbox360-ra. Nagy felhajtás közepette, hogy aztán szépen csendben eltűnjön a süllyesztőben. Ahonnan aztán most májusban itt a Balkán szívében váratlanul újra előbukkant, ugyanis az Alan Wake előrendelői kaptak egy példányt ajánd... mármint a DLC kód helyett vigaszdíjként. Jó csere volt? Nekem mindenképp, mert eddig még kimaradt a Too Human, az AW-ről meg nem tudom még, hogy megéri-e nekem DLC-ket vásárolgatni hozzá.
A játék egy akció RPG, és HA nem lenne kurvára befosatósan szar szutyok gennyláda az irányítás (már elnézést a vulgáris kifejezésért), valamint nem lenne pofátlanul rövid és relatíve egyhangú akkor meg merem kockáztatni, hogy a jobbik fajtából. De sajnos nem, és ez ezúttal különösen nagy kár, ugyanis maga a világ, a háttérsztori roppant érdekes, és a történet is ha jobban ki tud bontakozni, akkor igazán ütős lehetett volna. Nekem eleve gyengém a nordikus mitológia, ha valami ebből "táplálkozik" és azt ügyesen teszi, akkor nálam már nyert ügye van, legyen szó akármiről egészen az Ah! My Goddes-től egészen az Erik, a vikingig. Márpedig szerintem ez a viking-cyber egyveleg nagyon jól sikerült. Viszont a játék nem.
Az irányítás fő rákfenéje, hogy a szabad kamerakezelést beáldozták annak, hogy a jobb analóggal lehessen kardozni. Ez már magában elég hülye ötlet volt, ráadásul semmi olyan extrát nem nyújt ami miatt kicsit is rá lehetne fogni, hogy érdemes volt ezt bejátszani. Roppant nehézkes és idegesítő emiatt a közelharc. Sajnos a távolsági harcot szintén sikerült eltöketlenkedniük a pocsék célzással.
Sajnos az irányítás mellett játékmenetbéli hibák is akadnak szép számmal. Mindjárt a legextrémebb az, hogy nincsen hordozható gyógyszer, sőt az öt karakterosztályból négynél regen sincs. Gyógyítani kizárólag a véletlenszerűen elhulló life orb-ok (vagy mik?) fognak minket, amiket még véletlenül sem akkor kapunk amikor igazán kéne (bár néhány húzósabb helyen szemlátomást több található). Ha meghalunk, akkor viszont nincs game over, hanem egy epikus animáció keretében leszáll értünk egy valkűr, aztán a közelben respawn. Nagyon jó. A gond csak az, hogy ezt a kb. 25-30 mp-es animációt MINDIG ki kell várni.
Tárgyakat gyűjtögetni, cserélgetni a felszerelést az inventory-ban jó móka. Viszont a Too Human-ban kicsit túllőtek a célon azzal, hogy lényegében ötpercenként lecserélhetjük a fél arzenálunkat egy jobbra. Mire összejönne a pénz egy-egy igazán tápos varázscucc-ra, addigra találunk sima tárgyak között is egy-egy erősebbet.
A különböző képességek döntő többsége totál felesleges. 30-as szint után jutott csak eszembe, hogy van másodlagos skill tree is...
Pályából van nettó négy, ezek mondjuk relatíve hosszúak, és objektíve baromi egyhangúak.
A grafika szintén nem 2008-as színvonal, a zene és a szinkronhangok viszont nagyon jók lettek.
Summa: néhány délután erejéig kellemes kikapcsolódás a Too Human, ha az ember az alapvető baromságokon túl tudja tenni magát, és nem vágja egyből falhoz a lemezt (mert ilyenről is hallottam már). Sőt ha valaki nagyon megbocsátó, még akár bele is szerelmesedhet a játékba. Nekem a viking mitológia elég motiváció ahhoz, hogy egyszer kipörgessem, meg szöszöljek picit az acsikkal. És nektek?