Croc: Legend of the Gobbos
Ezt az 1997-es játékot sok PS tulajdonos ismeri (és szereti). A játékot a Fox Interactive adta ki, és az Argonaut Software fejlesztette. A játék sikert ért el, 3 millió eladott példányával a konzol 21. legeladottabb címe lett.
Akkor.....
...és ma, 13 évvel később
(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ma a Fox Interactive már 20th Century Fox Games néven az Activision alá tartozik, a Vivendin keresztül, a 20. századi róka licenszengedélyével dolgoznak).
Na de vágjunk is bele: a történet szerint a Gobbók szigetére vetődik egy bébikrokodil, akik a Croc nevet adva neki, felnevelik. Ezután a szigetet megtámadja Dante báró, a gonosz varázsos szörny, és foglyul ejti a kis szőrgombócokat, és Crocnak kell kiszabadítania őket.
Az intró:
A játékban szigetek vannak (5), amelyek részei adják a pályákat. Minden pályán, kivéve a puzzle részeken és a boss részeken, van 6 Gobbo. Ezeket kell kiszabadítani. Alapból csak ötöt tudsz felszedni, míg az utolsót a bónuszpályán, melybe 5 darab színes kristály megszerzésével tudsz bejutni (piros, zöld, kék, sárga, lila). Egy szigeten 10 pálya van. Hat "Gobbo-gyűjtő", két boss és két puzzle pálya. Utóbbira úgy tudsz bejutni, ha felszeded az előtte lévő pályákon az összes Gobbót. Az összes puzzle összeszedésével megkapod a bónusz szigetet, ahol kiderül: Dante bárónak csak a testét pusztítottad el, a lelke még él és virul a titkos szigeten.
A pályák nem túl nehezek. Van egy-kettő, amely megizzasztja az embert, de azok inkább a játék vége felé mutatkoznak meg. De azért nem is könnyűek annyira. A gond inkább ott kezdődik, ha 100%-ra akarja kivinni az ember a játékot. Némely Gobbo megszerzése gyilkos dolog, és ezek a bónuszpályás Gobbók (ám nem mind!). Ez az irányítás és a kameranézet hibája, és ezek az üstös bónusznál ütnek be nagyon (nyilakon ugrálva kell vezérelni az üstöt, hogy belepottyanjon a kristály, majd a Gobbo). Itt ki is térnék röviden a kristályokra. 100 kristály=1 élet, de az igazi szerepük nem ebben van, hanem abban, hogy egy ütést elvisznek helyetted, azonban ennek az az ára, hogy elveszted az addig összegyűjtött kristályokat (csak a színtelenekről van itt szó).
A kameráról már volt említés: nem a játék erőssége, de tűrhető. Általában működik, azonban ha szűk a hely, akkor az az ember érzése, hogy tényleg van egy kamera, amely az egyetlen helyre bepréseli magát, ahova befér:ekkor Crocot oldalról vagy szemből látjuk, és a platformra ugrás ilyenkor kellemetlen tud lenni. Az irányítás is érdekes: ha az analógot használjuk (lehet), akkor Croc minden kis dologra megmozdul, tehát túl érzékeny. Ellenben analóg nélkül ennek az ellentettje valósul meg: nehezebb irányítani, rosszabbul fordul, viszont stabilabb lesz. Ezért most leszögezem, analóggal NE játssza ezt senki.
De szerintem a Croc direkt ilyen frusztráló helyenként. Ezt a gyanúmat az egyik "kedvenc" pályám, a Life is a Beach erősítette meg: tengerpart sehol nem volt a sivatagos pályán, azonban a szó kiejtése egy magánhangzó híján bitch. Mikor már ötödszörre haltam meg, eszembe jutott, talán direkt ez a cím, egy kis belsős vicc nagyobbaknak.
Összegezve: a Croc, minden hibája ellenére egy jó játék, ami képes lekötni az embert. Nem repetitív, és a játék zenéje csak emeli annak a színvonalát (komolyan, a zene remekül passzol a játékhoz, amely egyébként Justin Scharvona műve).
Akiket érdekelnek a szereplők, azok láthatják őket az intró videóban: benne vannak a Gobbók, Baron Dante (akit én "dantebáróztam" eddig), Croc, Beany, a kis madár, amely Crocot szállítja pályáról-pályára, King Rufus, a gobbo király, és a Dantinik, a báró serege, a pályákon van belőlük egy csomó féle-fajta.
Zárásképpen az első sziget zenéjével búcsúzok, ez biztos nosztalgikus lesz páraknak:
A következő alany a Croc 2 lesz, ami azonban elég nehéz játék (annyira, hogy egyes tesztekben a tesztelők ezért húzták le a játékot, és nem túloznak), szóval azt nem tudom jövő héten bemutatni. Elkezdtem, de nem akarok idegroncs lenni, szóval majd jön a következő is, igyekszem. (úgyis belejövök majd...)
(ha többen kéritek, külön blogban a játék főbb zenéit belinkelem ide youtube-videóként, vagy ha egy konkrét pályának a zenéje kell, belinkelem hsz-ként)
Ja, és még valami: aki játszani akar ezzel, annak ennyit mondok: filkó, pityer, vakorcs, dzsúzli HELYETT, hogy snesorama, fórum, google, hajrá.