Ha egy anime jó azt általában onnan tudom, hogy egyszerre képes vagyok megnézni belőle 10 részt, anélkül, hogy közben vagy utána félbehagynám és felé se néznék többet, mert annyira már nem is érdekel, hogy mi fog történni. Ez pedig már csak azért is különleges, mert erre már 2007 óta nem került sor, a legutóbbi anime is, amit végignéztünk, már vagy egy éve volt.
"The man who killed the Sun that was called Moon."
Már első pillantásra érezzük, hogy itt remake-ről lehet szó, és ha jobban utánajárunk arra is fény derül, hogy ez a feldolgozás átdolgozás is, az eredeti történetet másképp mondja el, s ezzel talán mást helyezve a középpontba. Ami már az első pillanatól kezdve különlegessé teszi az animét az elsősorban a régies stílusú szereplőknek és a modern animációnak, az éles, színes karaktereknek és a sötét, kietlen háttérnek a kontrasztja. Ehhez még hozzájön a zene, a különböző helyszínek, az epizódkarakterek, a mozdulatlanság, az atmoszféra ami mindezek keveredéséből létrejön és a történet, amire lassan, apránként derül csak fény, amire már kezdettől fogva kíváncsivá tesznek minket, és amiért végignézzük az egészet - bár nem bánnánk, ha az út odáig kétszer akkora volna.
"In a world full of nothing, though it's not love it means something."
Bár sose érdekeltek a robotos témák és az emberként viselkedő robotok kérdése, ez egyike azon keveseknek, amelyek felkeltették az érdeklődésemet. Az egyik ilyen még az A+-on (!) végignézett Humanoid Kikaider volt, ami hasonlóan egy régi-régi manga/anime feldolgozása. Más kérdés, hogy itt a hangsúly talán nem is ezen a kérdésen van, inkább valami olyasmin, amit már Camus is kifejtett tíz-húsz vagy éppen négy-ötszáz oldal terjedelemben.
*Mellesleg:
Az animáció és a zene mellett (kivéve a nyolcadik rész dalait, valamiért köhhköhh) az a motívum tetszett még kifejezetten, amikor a főhős nem csak bár' meghalnék-képpen agonizál az "úristen, mit tettem?!" felett, hanem többször fel is ajánlja magát, hogy megöljék - más kérdés, hogy ez sosem sikerül.
Az utolsó utáni rész utolsó 5 perce nem az lett amit vártunk vagy várhattunk volna, ráadásul egy-két kérdés nyitva is maradt a számomra, még ha nem is annyira fontosak. Semmi sem lehet tökéletes.
Az anime létezéséről ugyan már akkor tudtunk, amikor az első részét leadták Japánban, s amit rá egy hétre barátommal meg is néztünk, akkor még sem döntöttünk/döntöttem úgy, hogy hétről hétre meg akarom nézni. Bár jobb is volt így, hogy egy éjszaka és egy délelőtt alatt meg tudtam nézni, akkor amikor már rég túl vagyunk az anime-hype időszakon.*