AC Brotherhood - Végigjátszottam!

FIGYELEM: A CIKK SPOILEREKET TARTALMAZHAT, ÍGY AKI NEM SZERETNE SEMMIT SEM ELŐRE MEGTUDNI A TÖRTÉNETBŐL, AZ NEM OLVASSON TOVÁBB, ILLETVE CSAK A SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE!

Nos a tegnapi nap folyamán végére értem a Brotherhood sztori módjának, és az első reakcióm ez volt: WTF? Ennyi volt?!!

És tényleg, alig több, mint 15 óra alatt sikerült végigmennem a sztorin, úgy, hogy egyáltalán nem siettem, nagyjából ugyanolyan tempóban haladtam a küldetésekkel és egyéb teendőkkel, mint az AC2-ben. A különbség csak annyi, hogy ott a stáblista felbukkanásakor 25 óra volt a statisztikában. Na de mindegy, egyszer minden jónak vége szakad ( valamelyiknek az elvártnál picit korábban ), ezért elemezném, mit is kaptam a játéktól.

MInt ismeretes, a játék ismét Ezio Auditore kalandjait meséli el nekünk, és szinte percre pontosan ott veszi fel az eseményeket, ahol az AC2 véget ért. Miután kinyitottuk a Vault-ot, és megtudtuk a Nagy Igazságot, Mario társaságában elmenekülünk a Vatikánból, és Monteriggioni villánkban pihenjük ki a Templomosok elleni harc fáradalmait. Illetve csak szeretnénk, hisz mint mindig, most is történik egy váratlan esemény: a Templomosok serege Rodrigo Borgia fia, Cesare vezetésével megtámadják és lerombolják a birtokot. Ezionak egy titkos kijáraton keresztül sikerül kivezetnie az embereket a romok közül, majd Róma felé veszi az irányt, hogy bosszút álljon az őt ért veszteségekért, valamint megdöntse a Borgia-k hatalmát.

A sztori alapjaiban jól hangzik, ám véleményem szerint nem hozza az előző két rész szintjét. Itt látszik leginkább, hogy a Brotherhood nem egy teljes értékű folytatás, csupán egy mellékszál, egy újabb fejezet Ezio életében. A történet néha kissé vontatottá válik, ráadásul ( mint az már kiderült ), jelentősen rövidebb, mint az AC2. Az egyik nagy hiba számomra, hogy a Testvégiség megalapításának, és az új Assassinok kiképzésének szinte semmi értelme. A továbbfejlesztett harcrendszernek köszönhetően egy egész sereget képesek vagyunk egyedül likvidálni, csak a két rejtett pengénket használva, így Assassin segítőink beavatkozása nem létszükséglet. Ráadásul a sztoriban sem hárul nagy szerep a testvégiségre, hiszen a tagokkal személyesen sohasem érintkezhetünk, csak egy menü által tudjuk felügyelni a fejlődésüket, és küldetésekre küldeni őket. Ezen kívül nem vesznek részt látványosan a Borgia elleni harcban, hisz a játék elején jó ideig mindent egyedül csinálunk ( kb. csak a sztori felétől kezdünk tagokat toborozni ), amikor pedig nagy nehezen megalapítjuk végre a Testvégiséget, aminek mi vagyunk a vezetői, véget is ér a játék. Az utolsó harcba olyan hirtelen kell elindulnunk, hogy a Testvégiség tagjai el sem kísérnek. Kérdezem én, akkor az egésznek mi értelme volt?

Apropó, az utolsó küldetés: itt éreztem a legjobban, hogy a sztori részt elkapkodták, és olyan hirtelen lett vége az egésznek, hogy közvetlenül az utolsó küldetésünk előtt nem is gondolnánk, hogy a játék végénél járunk. Ráadásul a játék egész végső szakaszát teljesen elkapkodták a fejlesztők, hiszen a történet első két harmadában minden lassan folyik, készülgetünk a támadásra, aztán közbe jönnek apróbb ügyek is. Majd megérkezünk az utolsó harmadhoz, ahol az események annyira felgyorsulnak, hogy gyakorlatilag négy vagy öt küldetés alatt lerendezünk mindent. Így pedig nem igazán volt értelme előtte a nagy felhajtásnak, hiszen ezt már rögtön a játék elején megtehettük volna. A Testvégiség kiépítésének pedig pláne nem, hiszen mint mondtam, szinte mindent egyedül csináltunk, Machiavelli csupán egy-két jó tanács erejéig volt "segítő testvérünk" ( plusz néhány hangzatos átvezető videóig ), La Volpe pedig csak egy-két küldetésben harcolt velünk vállvetve.

És ha már a társainknál tartunk: azt sem értem igazán, hogy az AC2-ben megismert Assassinok közül ( Antonio, Paola, Theodora, Bartolomeo, Mario, Machiavelli, La Volpe ) miért csak Mario, Bartolomeo, Machiavelli és Volpe lesz a társunk a Broterhoodban?

Nos, ennyit Ezio történetéről, és térjünk át Desmond kalandjaira. Amikből sokkal több volt, mint az eddigi részekben, hisz a Brotherhood-ban sokkal több időt fogunk eltölteni a jelenben, mint eddig bármikor. A történet ezen a ponton is közvetlenül az AC2 után veszi fel a fonalat. Desmond és társai sikeresen elmenekültek a Templomosok elől, és Ezio birtokán, a Monteriggioni villában kerestek menedéket! ( nem vicc, a villa a jelenben is ugyanott állt, mint pár száz évvel előtte, csak a környék kissé modernebb lett ). Ez a szál nekem kicsivel jobban tetszett, mint Ezio kalandja, ráadásul ismét akkora "WTF?" szintű befejezése volt, mint a ház. De ezt már megszokhattuk, hisz az összes AC pofátlanul a legizgalmasabb résznél ér véget. ( Pont úgy, mint a Barátok Közt-ben, tuti ott van vége az utolsó résznek, amikor Berényi Mikit lelövi egy fekete kesztyűbe bujtatott kéz. )

De most, az előzőekkel ellentétben nem igazán tiszta a kép számomra, hogy mi is történt az utolsó képsorokon. Azt még csak-csak lenyelem, hogy Lucy gyaníthatóan áruló volt, ezért kellett Desmond-nak leszúrnia ( bár ez is egy kisebb rejtély, hogy miért ), de a figyelmesek észrevehették, hogy volt egy kulcsfontosságú momentum a stáblista közben. Ugyanis egyszer csak a felfelé gördülő sorok közepette elénk tárul egy párbeszéd, ahol szerintem két Abstergo ügynök beszélget: "Az Animus tette ezt vele! Azonnal tedd vissza őt a gépbe!" "Sokkot kapott!"

Nagyjából ezeket mondták, én pedig ebből aszt szűrtem le, hogy a szóban forgó férfi ( akit vissza kell tenni az Animusba ) az Desmond volt. De mit jelent az, hogy az "Animus tette ezt vele"? És hogy kerülnek oda a gyaníthatóan Abstergo ügynökök? Lehet, hogy Desmond az egészet csak álmodta, és végig az Abstergo épületében feküdt az Animusban, csakúgy, mint az első részben? Erre alighanem csak a következő epizódban kapunk választ, szokás szerint...