Jópár órája roló van már az elmúlt évtizednek, és hát mivel mindenki listázik ilyenkor, én se maradok ki a jóból. Tíz számomra kedvenc cím következik az elmúlt évtizedből:
10. American McGee's Alice - 2000, PC
Alice egy teljesen békés kislány volt, amíg a szülei bent nem rekedtek égő házukban - és lelték ott szörnyű halálukat. A felelőséget magára vállalva Alice skizofrénia áldozata lett, majd gonosz énje, a Vörös Királynő kiterjesztette uralmát Csodaországra. Útunk eme helyszínre vezet, amit azóta gonosz énünk tökéletesen a képére formálta - és itt kezdődik a nagyívű kalandunk is.
A játék (az akkoriban topnak számító) Quake 3 motort használja, ami mára már kicsit oldschool-nak számít, de a dizájn mindenért kárpótol. Az ugyanis lélegzetelállító! A helyszínek valami eszméletlenek, nem tudom mit fogyasztottak a alkotók, de biztos sok lement belőle. Valahogy látom magam előtt a készítőket ahogy behasítva fetrengve nézegetik a kilencvenes évek grunge hullámának legborultabb videóklippjeit, impulzusforrás gyanánt. Sajnos azóta sem találkoztam ennyire, vagy csak fele ennyire beteg cuccal, remélem a jövőre érkező folytatás kárpótol majd valamelyest.
09. Assassin's Creed - 2007, Xbox 360
Most őszintén, kinek kell bemutatnom Desmond Miles-t, Altairt, Eziot? Az Assassin's Creed játékok számomra új dimenziót nyitottak a kicsit egysíkú (gengszter vagyok, autót lopok) sandbox játékok világában.
Sokan szídják az első részt a monotonitása miatt, a második részt azért mert elvileg nincs benne kihívás... nekem mindkettő nagyon bejött. Lehet, hogy nem tudott sokat az első rész, de amit tudott, azt jól tudta. A második rész meg lehet, hogy nem volt egy Battletoads, de nagyon lebilincselt - és lehet, hogy én vagyok igénytelen hatásvadász, de nekem ennyi elég.
08. Vampire: The Masquerade - Redemption - PC, 2000
Manapság nagy divat vámpír-rajongónak lenni, (köszi tvájlájt) de szerencsére ez nem volt mindig így. Bár nem ismerkedtem meg az univerzummal mélységében, nem olvastam a klánregényeket sem, szerepjátékozni sem szerepjátékoztam a szabályrendszerében - Kristof és Anezka évszázadokon át ívelő romantikus története porszívóként szippantott magába.
Egyszerű Diablo-klónra számítottam, de sokkal-sokkal többet kaptam tőle. A történetvezetés példaértékű, a harcrendszer csiszolt, a hangulat pedig megborzongat most is, ha turkizok az emlékképekben. Talán mindent elmond, hogy összesen 6x vittem végig. :)
07. Resident Evil 4 - Gamecube, 2005
Valahogy a régi Resident Evil játékokkal sosem sikerült megbarátkoznom. Az irányítás meg a fix kamera mindig elvette a kedvem attól, hogy jobban belemélyedjek akármelyikbe is. Aztán találkoztam a 4. résszel és eldobtam az agyam tőle.
Akkoriban ez a graf messze kiemelkedett minden jól kinéző játék közül. Ahogy Leon elindul a lepukkant kis viskó felé, és elszáll elötte egy holló... á, világomat nem tudtam. És ez az érzés végig megmaradt, vegyülve persze a feszültséggel, amit a játék és az aláfestő zene produkált. Persze sokan elégedetlenkedtek, mert "ez má nem Resident Evil, blabla", de a játék zsenialitását senki nem firtatta.
06. God of War II - PS2, 2007
Sokáig nem rajongtam a PS2-ért, aztán jött Kratos, és egy laza csapással elvágta minden előítéletemet.
Mindig is csíptem a görög mitológiát, az Odüsszeiát, a Trójai háborút - így a God of Warnak nem kellett sokat kopogtatni a szívemen, hogy beengedjem. Egy cimbimnél találkoztam először a játékkal, amit aztán nem tudtam lerakni. Ez az a játék, amit olyan tökéletesre csiszoltak, hogy nem tűnik fel ha egész nap nyüstölöd. A titka? Az akció és logikai feladványok közti mérnökien pontos egyensúly.
05. Shadow of the Colossus - PS2, 2005
Ueda játékairól nem könnyű írni, látni és játszani kell őket. Sokakat nem fog meg, nekik rossz. Illetve ők úgy érzik nem, pedig de. A Colossus egyike a legegyedibb játékoknak. Többektől hallom, hogy fájlalják, hogy a mai játékvilágban csak a régi dolgokat adják ki új grafikával, nem nagyon találkoznak egyedi ötlettel. No, ímhol egy brutálisan egyedi téma!
Maga a játék nem untat minket "felesleges" körítéssel: adott a szitu, játsz! Majd amikor elmerülve a gondolataidban, lenyűgözve a táj szépségétől ügetsz lovadon a kitűzött célod felé, lassan adagolja neked a program az elveszettnek hitt szálakat. Baromi lassan. Annyira, hogy a legvégén áll csak össze a kép. Már ha ki tudod gobozni az általad elképzelt sztori és a játék többfélén értelmezhető végkifejlettének különleges elegyét.
04. Super Mario Galaxy - Wii, 2007
Mario amióta a világra pottyant, a platform játékok sztárja, a Nintendo kabalafigurája, a játékvilág talán legnagyobb ikonja. Belegondolni is nehéz: hogy lehet, hogy a Nintendo 25 éve képtelen hibázni vele?
Mario, akárhányszor egy nagyobb epizóddal előjön, Kiotó közelébben felrobban néhány bank, és ami a legfontosabb: játékosok százezrei tapadnak hosszú hetekre a tévéképernyőre. Ezek a játékok hihetetlen gondoskodás után kerülnek a szemünk elé - talán ez az amiért ennyire nagyra tartjuk. A fent emlegetett Galaxy pedig a legjobb epizód, minden pályája egy életre szóló kaland - kíváncsi vagyok ezt hogy fogják Miyamotoék überelni!
03. ICO - PS2, 2001
Na, ha a Colossus-ról nehéz volt írni, akkor erre mit mondjak? Az ICO egyike a legmegfoghatatlanabb címeknek, amikkel valaha találkoztam. És talán ez az amit annyira szeretek benne.
Földöntúli hangulata, kusza története, bámulatos képivilága azonnal magával ragadott - ismét kisgyermek voltam, kerestem a kiutat a lehetetlennek tűnő útvesztőben, kicsit féltem, de valahol lenyűgözött az egész elhagyatott kastély. A szélmalomra pedig mindig emlékezni fogok, amíg élek.
02. Beyond Good & Evil - Gamecube, 2003
Eklektika. Ez az a szó ami beugrik ha rápillantok a fenti címre. A BG&E eklektikus játék. Ha csak a sztorira koncentrálsz, kapsz egy Zelda szerű kaland-akció-néhol taktikai, ügyességi játékot, de ha kedved tartja elmehetsz versenyezni a hoovercraftoddal, vagy játszhasz a cápával léghokit a kocsmában, de ha kedved tartja, csak bolyongasz ebben a csodálatos univerzumban és fényképezgetheted az élővilágot, mialatt Christophe Heral gyönyörű zenéje örökre a füledbe kúszik.
Ez egy életre szóló kaland, egy olyan világban, ahonnan nem jó visszatérni.
01. The Legend of Zelda - Twilight Princess - Gamecube, 2006
Zeldán nőttem fel, konkrétan a Link's Awakening volt az első olyan játékom, ami komoly impulzusokat adott a maga idejében. Hasonlóan, mint Marionál, nehéz belegondolni, hogy Nintendoék miként voltak képesek újra és újra felülmúlni magukat - hogy sikerült a tökéletes játékból még tökéletesebbet faragni.
A Twilight Princess a Zelda játékok legkiforrottabb, leggazdagabb darabja. Új utakon jár, de ez mellett erősen hagyományőrző is - a Hyrule világ szerelmeseinek maga a Mennyország. Nehéz szavakba ölteni... ha játszottál vele, tudod miről beszélek. Ha nem, akkor pótold, és tudni fogod.
Ezúton ragadnám meg az alkalmat, hogy (bár tudom, már a könyökötökön jön ki, de) boldog újévet kívánjak minden Gamer365 júzernek! A szerkesztőségnek köszönöm a friss híreket, a kedvcsináló ismertetőket, valamint azt, hogy az oldalatok betöltötte számomra az 576 Kbyte halála után keletkezett űrt.