Spyro of war

Megvettem a The Legend Of Spyro Dawn of the dragon című játékot xbox360-ra, mivel xboxra csak véresölős játékaim vannak. A Spyro emlékeimben egy aranyos kis gyűjtögetős játék amiben a kis aranyos zöld sárkánnyal kell üldözni a Nyenyenyét aki ellopja a tojást.

Erre számítottam.

Amit kaptam az nem teljesen ez.

Amint elkezdődik a játék hősünk és a kis barátnője összeláncolva megküzd valami irgalmatlan nagy szörnyeteggel. Ütöm verem kombózom qte elugrás xxay brutal kombo outstanding kinyírom. Jön a döbbenet, az a másik sárkány végig veled fog jönni. Nem gond ez még jó lehet. A következő részben szembesülünk a játék alapjaival valamint azzal hogy itt aztán nem fogunk gyűjtögetni és mászkálni, vannak ugyan platform részek amik egészen jópofák, de a lények a verekedésen van, ami pedig kellően bénán van megvalósítva ahhoz hogy élvezhető legyen. Tehát szépen haladunk a bevezető szakaszon megismerjük a megmentőnket és a mókás eltaposnivaló kis repülő szófosó legyet majd szépen kiszállunk a börtönünkből, és ebben a pillanatban a játék eléri tetőpontját ahogyan a holdfényes éjbe belerepülünk az a pillanat amiért megérte betenni a játékot. Aki idáig eljutott és már picit ideges itt hagyja is abba mert innen csak rosszabb lesz. Verekedés ölés, bár vér nem folyik olyan bicskanyitogatóan béna az egész hogy förtelem, és akkor találkozol a megölhetetlen mezei ellenséggel, már az első helyszinen, és mondom megölhetetlen. Ez a pillanat valami olyan idegesítő volt hogy azt az embert aki ezt kitalálta hogy hé mi lenne ha lenne benne megölhetetlen ellenfél? Gyóp legyen öhöhö! Na ezeket én kibeleztem volna és azokkal összekötve tekertem volna föl őket a gémeskútra. Mer oké legyen tápos ellenfél, de nem úgy kérem hogy 10 perce játszol csicska vagy ,mármint te én nem, és akkor jön egy ilyen. A helyzet a szép zöld mezőn ismét normális, bár ott is beárnyékolja a helyzetet az a töménytelen sok béna verekedés, de ott még élvezhető a játék, szép a táj a grafika érti a dolgát, pillangót röpködnek és a bizalom is visszajön a játék iránt. Ami aztán a városban végképp elszáll, amint kiderül az hogy itt aztán Gyűrűk ura méretű összecsapások lesznek 3 fősre degradálva visítva rohansz majd ki a világból, te, én megcsináltam, mert a jópofa vakond pockot azért nem hagytam szarba, bár végig idegesítő volt, de kellően izgalmas is ahhoz hogy segítsek a kis vakondnak. Jópofaság határán vagyunk, és később ez egyre rosszabb lesz. A boss harcok epikusak, de pofátlanul bénák, a mozdulatok elnagyoltak, Spyro egy majom, a társa mi más lenne mint a főgonosz csicskása aki már megjavult uhh bocs szpojler, a lény vagy mi az jópofa beszari, a tigrisek bénák, a falujukat megeszik a repülő halak reggleire, a hadseregük 3 fős. A lávás részen végleg elszakad a cérna, amit már az acsívmentek sem tudnak kárpótolni, ez egy rossz játék, ez ezerszer jobb lehetett volna, a gyerek nem fogja élvezni mert nehéz. Egy baromság a végén szétszakad a bolygó, uhh a Sonci meg ott kezdődik, ezek összebeszéltek az is szar ez is...Gém óver