Bulletstorm - Teszt

Szökevények, háborús bűnösök, kihalt világ és persze eszméletlen brutális tűzharcok. Röviden így lehetne jellemezni a People Can Fly és az EPIC Games koprodukciós alkotását. Viszont a Bulletstorm nem éri be annyival, hogy egy mezei shooternek kiáltsák ki, kreatív elemivel a csúcsra kíván törni. A kérdés azonban, hogy ez az újdonságokkal megáldott belsőnézetes lövölde egy új kaput nyit ki vagy csak a szokásoson erőltet át minket?

Grayson Hunt aki egy jól megtermett Wolverine és egy Marcus Fenix nem kívánt gyermekére hasonlít a legjobban, eldönti, hogy neki bizony bosszút kell állnia a gonosz ádáz Sarrano tábornokon. A történetben vannak csavarok. Hunt Dead Echo csapatát a jó generális arra használja, hogy különböző bűncselekményeket kövessen el, de az ő keze tiszta maradjon. Mikor a mi gyilkolásra kiképzett viráglelkű katonáink ezt megtudják bizony ellenállnak és felszívódnak. Ám egy nap azonban a véletlen szerencséje folytán az űrben utazgatva meglátják a tábornok hatalmas csillag rombolóra erősen hasonlító űrjárművét és megtámadják. Ennek eredményeképpen mind a két hajó lezuhan a végtelen csillagok világából egy elhagyatott üdülő bolygóra, a Stygia-ra. További mélynek nem mondható konfliktusok sora követi egymást a játékban. Minden előre kiszámítható, ami történeti részt illeti, klisék valamint az akciófilmes elemeknek köszönhetően mégis olyan mintha lenne eleje és vége. Az egyszerűséget úgy próbálják kompenzálni, hogy mindenféle értelmetlen káromkodásokat szórnak el hébe-hóba. A nyelvhasználat vicces, ám ugyanakkor túlságosan egyszerű is. Mindent ugyanannak a szónak a különböző grammatikailag helytelen változatával fejeznek ki. Grayson Hunt és Ishi Sato így kezdik meg látványos küzdelmüket a bosszúért és az életben maradásért.

A teljes tesztet itt olvashatjátok!