Elegem van a kompromisszumokból. A natív Q2 játékokkal kapcsolatban arra jutottam, hogy muszáj lesz PC-t építeni - főleg az autós játékok miatt. Hiába ötletesek és jók a Quest2 játékai, egy ponton túl nem lehet ezt a hardvert tovább optimalizálni / kihasználni és nagyon sok helyen (akár a Q1 komptabilitás miatt) vissza van fogva a grafika az FPS / felbontás rovására.

2021-ben már nem menő a lowpoly modell, vagy az ultraalacsony textúra. Értem én, hogy ennyit bír a hw, de akkor is - amint elmúlik a kezdeti wow-faktor (és nem 2 éve gamel az ember, hanem mondjuk 30), igényli a szemem azt, hogy ne sötét folyosókon/csövekben mászkáljak, mindenhol köd legyen, vagy alacsony felbontású dolgokat nézve vizsgálódjak. Ez még a PS2/GC/DC korszakban elment, PS3/X360 óta pedig folyamatosan javulnak ezek a dolgok. Értem én, hogy a Doom 3 is kész nemsokára VR-ban, de az se épp a high-end grafika csúcsa (függetlenül attól, hogy mennyire várom) és a Half-life 1 is rohadtul üresnek tűnik a hatalmas tereivel és alacsonyfelbontású textúráival. Ez van, kérek szépen Crysis-t és társait ide is.

Ennyi idő alatt el tudtam mélyebben merülni sok játékban, viszont hármat tudnék egyelőre kiemelni, amit többször elő is veszek azóta is.

Suhanok, remeg a térdem és élvezem

A Descent Alps az első olyan játék, ami visszarepített kicsit az Xbox360 arcade foskínálatába, ahol is volt pár gyöngyszem, amit a mai napig szívesen játszanék, de már nem lehet.

Egy faék egyszerűségű VR síelésről van szó, amiben nincsen az égvilágon semmi speciális, leszámítva a sebességet és az érzést, hogy beremeg a térded amikor ugratsz.

Kerülgeted a bójákat, közben szól ez az isteni 80-as/90-es évekbeli synth-chill és észre sem veszed, de már hatszor siklottál le ugyanazon a mapon, folyamatosan az eredményed javítva. Az ugratók érzésre mindig olyanok, hogy a gyomrom liftezik tőlük; mindig betámasztok, mielőtt becsapódok - mi kell még?

Egyetlen negatívum, hogy a játék csak Sideloadolható (egyelőre) és mindig rá kell lesni az új verzióra, magán a készüléken nem érhető el a frissítés direktben.

Enter the Crossbow-dungeon

Nagyon vártam a találkozást az első VR-roguelike játékkal - mondhatni amíg el nem indítottam, nem is tudtam, hogy itt erről van szó. Az In Death - Unchained egyik legnagyobb durranása, hogy nem is igazán mondja el, hogy miről is szól, amíg el nem indítod. Aztán ott vagy a katedrálisban, jobb kezedben egy íjjal, balban egy pajzzsal és már mehetsz is a randomgenerált pályákra hentelni.

A grafika jó, valahol a közepes felbontás és közepes detail között van, ugyanakkor sok shortcut is található (a levegőben lebeg minden, köd borítja a távoli dolgokat, nem épp high res textúrák, stb), de ezt az első életedre törő zombi / csuhás / keresztes lovag elfeledteti és mehet az eszetlen lövölde.

Vannak felvehető extrák, hp-feltöltés, fagy/tűz/robbanó nyílvesszők, de ember legyen a talpán aki ezt 1v20 felállásban pánikolás nélkül meg tudja oldani.

Később kapunk egy crossbow-t, amivel igazi hatlövetűvé alakul át a kezdetben nyögvenyelős (és váll-zsibbasztós) játékmenet - egyik kezünkben csípőmagasságban tartva a nyílpuskát a másik kezünkkel pedig lövésenként kell húzogatni a “kakast” átválthatunk egy gyorstüzelő vadállattá.

Itt vettem észre először a Quest2 kontrollereinek a legnagyobb hátrányát - a félkör alakú cucc a tetején folyton egymásba ütközött és félő hogy letöröm ha nem vagyok óvatos. Remélem a jövőben lesz valami fejlesztés ilyen téren, mert ha valamit a két kezemmel kéne csinálnom (tekerni karokat, összenyomni tárgyakat, két kézzel megfogni, forgatni, stb), 10-ből legalább egyszer mindig sikerül összeütnöm őket.

Repülök, mászok és gyerekek visítanak a fülembe

CoD miért nincsen még Questre?! Vagy Fortnite? A Battle-Royale őrület talán most tetőzött a PUBG/Warzone/Fortnite/Apex Legends/többi egykaptafa játékkal, mégis, a Questen látszólag egyetlen egy játék van, ami uralja a BR terepet. Ez a Population: One

A Population: One egyetlen feature-t leszámítva abszolút standard, mondhatni Fortnite-klón. Ugyanúgy futkározol, ugyanúgy építgetsz, mint ott:

Lövöldöztök egymásra mindenfajta menő csúzlival, méghozzá 3 fős csapatokban:

Az egyetlen és legnagyobb különbség az, hogy eközben mindent (és mindenkit, hehe) megmászhatsz, a legkisebb házfaltól a térkép közepén lévő, funkció nélküli óriási toronyig:

Ha elég magasra másztál és gyorsan le kéne lépni, nem egy gagyi ejtőernyőd van, amivel zuhansz lefelé egyenesen, de nem ám! Ez a jövő - 2021 - ezért mindenkinél az alapfelszerelést képezi a testedre applikált wingsuit (gy.k.: mókusruha), amit a kezedet széttárva tudsz működésre bírni (és egyidőben iszonyat nagyokat verni a valóságban közeledben lévő dolgokba):

Az alapok ugyanazok, mint bármelyik BR játéknál. A főmenüben kiválasztod a (szintezés / ráköltött pénz függvényében unlockolt) player / fegyver skined, majd a gép beválogat 17 játékos közé és szabadon enged a mapon egymást gyilkolni, miközben folyamatosan szűkíti a rendelkezésre álló játékteret.

Mindezt VR-ban, egész jó felbontásban. A fegyverek baromi jól néznek ki, itt látszik hogy a kakaó nagy része ezekre ment el, mert bizony minden más roppant sivár, főleg a látótávolság és textúrák részletességének a hiánya a szembeötlő. Minden felvehető fegyver és item előtted ugrik elő nagyjából 10 méterre - a tájat leszámítva. Cserébe az FPS (szerintem) fix - soha nem vettem észre droppolást - ugyanakkor nincs is nagyon miért, mert a robbanások is inkább pukkannak, nagyjából 0 effekttel.

Nagyon meglepő volt a wingsuit-os repülés beépítése a játékmechanikák közé - nincs rosszullét, nem liftezett egyszer sem a gyomrom tőle - szerintem lehet azért, mert ez is abszolút effektmentes, mintha egy fakockával repülnénk, nincs hullámzó mozgás, vagy becsapódás, vagy akármi, amivel egy kicsit is reálisabb lehetne az egész.

Eszméletlen élmény, még a limitált játékosszám és a csapatmunka ellenére is (csak ez a játékmód érhető el, vagy a botozás, nincs 1v99, 1v17 egyelőre). Lősz mint az állat, folyton pörögsz körbe mint a ringlispíl, mert nem tudod, honnan jön az áldás és próbálod túlélni a nagyjából 12-20 perces köröket. Majd kezded elölről.

Két hatalmas negatívumot tudnék csak felhozni ennél a játéknál, melyek mindegyike egyénfüggő - engem ezek zavartak a legjobban:

• Már a lobbyban elkezdődik az őrület. Friss tulajdonos 4-12 éves gyerkőcök visítják tele a headseted a szuperizgalmas élményeikkel, játszanak ész és csapatmunka nélkül, énekelve, visítozva. Barátok nélkül ők lesznek a társaid. Kötelezően. Meccseim során volt részem folyamatosan okoskodóval együtt játszani, aki megállás nélkül ecsetelte, hogy mennyire kurvaügyes és különbenis adjak nekik oda mindent, mert ő lelő mindenkit neked. Vagy éppen azt se tudta egy másik, hogy melyik item mire jó (a tutorial a nooboknak van ugye…), mindent felszippantanak előled, csak hogy 2 perccel később egy 20 winnel a háta mögött lévő enemy 5mp alatt ledarálja őket és vegye fel azt tőlük, amivel esetleg te győzelemre tudtad volna vinni a csapatod. A legdurvább sztori amit olvastam viszont az volt, amikor egy srác headsetében megszólalt a kb. 4 éves hang, hogy „Apa, hogyan töltöm újra a tyü-tyümet?”, amit meg én láttam, az az volt, hogy nem tudta a gyerek, hogy a banánt hogy kell megpucolni…no comment.
• Ülve nem próbáltam, viszont állva nagyjából 2-2.5 óra amit végig tudok játszani hátfájás nélkül. Annyit guggolsz, rohansz, tárogatsz (a wingsuit miatt), hogy egyszerűen egy idő után fizikailag elfáradsz. Ez nem gond, mert legalább van egy hard-limit, amikor is abbahagyom, ugyanakkor rossz abból a szempontból, hogy ha szeretnék is tovább játszani, a testem nem engedi - legalábbis egyelőre :) Ez korábban még kevesebb volt, viszont folyamatosan fejlődök. Egyébként ez nagyjából minden VR játékra igaz.

Viszont ha már találkoztál pár értelmes arccal, fel tudod őket venni a barátlistára és hatalmas élmény együtt irtani a népeket.

Konklúzió

Továbbra is hatalmas királyság VR-ozni, viszont bántóan kezd látszódni a standalone megoldások legnagyobb rákfenéje, a relatíve gyenge hardver. Ez gátolja a fejlődést és a folyamatosan javuló látványt.

Jó lenne még egy standardizált, játékokon átívelő friends-rendszer is, hogy ne kezelje külön a Pop:One friendseket a FB barátokon kívül, így soha nem tudom, hogy ki van fent a játékban, amikor bekapcsolom a "gépet" (bár gondolom jelen perek tükrében kisebb dolguk is nagyobb annál FB-éknak, hogy ilyenekkel szórakozzanak).

Ezen túlmenően számomra a legnagyobb előrelépés (és szerintem jelen helyzetben megvalósíthatatlan) az lenne, ha eliminálni lehetne a kijelző fénykibocsátását valahogy, amikor a játékos mondjuk egy barlangban tartózkodik a sötétben. Ez nyilván megvalósíthatatlan, hiszen a kijelző mindig kell, hogy “süsse” a szemeid/megjelenítsen valamit, ugyanakkor ez rombolja az illúziót a legjobban, amikor a játék a sötétben játszódik és a szemed mégis úgy érzi, mintha két 1000 wattos égőbe nézne két órán át.

A fentieken túlmenően már csak esztétikai dolgokon kéne javítani - ezeket a dolgokat vásároltam utólag a készülékhez:

• A headset gyári pántját kicseréltem, egy jóval olcsóbb változatra - így jóval kényelmesebb lett a HMD viselése, továbbá jobban "helyben tartja" az egészet és nem kell állandóan mozgatni, mert homályos a kép (sajnos Q2-nél elég pici a "sweet spot")
• a VRCover-től rendeltem egy párnázott betétet, amivel kényelmesebben fekszik az egész cucli az arcomra és műbőr, ezáltal ha össze is izzadom, nem kell várni órákat hogy kiszáradjon, hanem letörlöd és mehet a gaming tovább.
• Egy lencsetakarót is beszereztem, hogy ne porosodjon üres állapotban
• Egy - vadászpuskáknál is használt - lencsetisztítót szereztem be, amivel a lencséket tudom sokkalta egyszerűbben és hatékonyabban tisztítani
• Illetve feleségemtől kaptam karácsonyra sok VR youtubernél látható RGB VR szemüveg tartót, ami egyben töltő is és nem csak, hogy szuperül néz ki, de roppant hasznos is

Ezek nem voltak egetrengető kiadások, viszont mindenképpen érdemes észben tartani őket ha bármi VR headsetre akarunk beruházni - már ha az a cél, hogy hosszú távon használjuk a készüléket.

És ne feledjétek, játék közben legyetek észnél és vegyétek MINDIG figyelembe a guardian-t. Én kétszer vertem le olyat a tévének, hogy azt hittem bereped - azóta mindig csinálok egy kisebb V alakot a guardian rajzolásánál, hogy tudjam merre állok a valóságban, hogy ne a tévé felé nézve hadonásszak. Superhot közben kétszer is hasra estem , amikor azt hittem hogy rá tudok “támaszkodni” az előttem lévő fedezékre, aztán semmi nem volt ott a valóságban :)

Ellenkező esetben könnyen így járhatunk: