|Film| Karib-tenger kalózai - Ismeretlen vizeken

Lassan 4 éve annak, hogy lezárult a filmtörténet egyik legsikeresebb trilógiája, a Karib-tenger kalózai, melynek első része 2003-as debütálásakor sikeresen csempészte vissza a rég elfeledett, amerikai kalandfilm hangulatot a kissé egysíkúvá vált hollywood-i filmközegbe. A 2007-es harmadik résszel úgy tűnt, a trilógia végleg lezárul ( elfogyott a róka bőre), aminek oka persze nyilvánvalóan az volt, hogy talán már maguk a készítők sem tudták, mi újat találjanak ki, amivel folytatni lehet a már így is túlzsúfolt és kusza történeti szálat. Azóta, már tudjuk: AZ a trilógia valóban lezárult, de csakis azért, hogy egy új lépjen a helyébe. A producereknek a vártnál kicsit gyorsabban sikerült leküzdeniük az ihlethiány okozta problémákat ( a hollywood-i klisé birodalomban, vajon ki hitte volna?… ), és elkészült a negyedik rész, ami a készítők bevallása szerint is inkább egy új trilógia kezdete, mintsem a történet végleges lezárása. Hogy örüljünk-e, vagy sem, azt majd inkább az ez után érkező epizódok fogják eldönteni, mindenesetre az Ismeretlen vizeken kezdésként nem ígér túl sok jót… Hogy miért? Lentebb kirdeül.

A film alapjaiban nem muzsikál annyira rosszul. Johnny Depp ismét fantasztikusan hozza Jack Sparrow figuráját, a poénok is hellyel-közzel rendben vannak, viszont a történet és a film tempója hagy némi kivánnivalót maga után. A sztori sokkal laposabb és klisésebb mint elődjei, bár valljuk be, három rész után erre már lehetett számítani. A film lassan indul, és lassan is folytatódik, hogy aztán ugyanolyan lassan és vontatottan fejeződjön be. Hogy hol marad a katarzis, az előző részekre oly nagyon jellemző pörgős harcok, és a történetvezetés által diktált elsőtől az utolsó képkockáig feszített tempó? Nos jó kérdés, bizonyára valahol a rendező Rob Marshall úr valamelyik kis noteszében, mert hogy a filmben nem volt semmi ilyesmi, az hótziher.

Na persze itt azért még nem volt veszve semmi sem, a film tempója és a történet kissé elmarad az előző részektől, "nagy dolog, a színészi alakítások és a karakterek által felkeltett nosztalgia majd elviszik a hátán a filmet". Egy nagy frászt. Kezdjük ott, hogy már a film bemutatása előtt is az volt a fő kérdés, hogy Orlando Bloom és Keira Knihghtley hiányában Johnny Depp ( alias Jack Sparrow ) vajon képes lesz-e egyedül elvinni a hátán az egész filmet. A válasz egyszerű: nem. Mint már írtam, Depp alakítása és a karakter ismét zseniális, de ez egyszerűen túlontúl kevés ahhoz, hogy megállja a helyét a korábbi részekkel szemben. Ugyan Penelopé Cruz személyében legalább az egyik főszereplőt sikerült pótolni, valamint Geoffrey Rush ( Barbossa) ismételt feltűnése is a film javát szolgálja, a Fekete Szakállt alakító Ian McShane-ről ugyanez már nem mondható el. A főszereplők közül az ő játéka volt érzésem szerint a leggyengébb, és hiteltelenségét a filmben jól felépített "Fekete Szakáll mítosz" sem volt képes feledtetni.

Egy szó mint száz, a Karib-tenger kalózai - Ismeretlen vizeken nem lett kiemelkedő alkotás, sem filmszakmai viszonylatban, sem pedig a trilógia korábbi darabjaihoz képest. Ennek ellenére nem mondanám, hogy megbántam, amiért beültem rá, de kétség kívül az eddigi részek közül a leggyengébb. Kérdés, hogy a következő epizódoknak sikerül-e megállítani a - kis túlzással az első rész óta tartó - folyamatos minőségi romlást, avagy még a mostaninál is gyengébb részek következnek, amiből jómagam biztosan nem kérek. Mindenesetre egyelőre maradjunk csak ennél a filmnél: aki nem várt nagy durranást, és számolt a „rókabőr-effektussal”, az azt kapta, amire számított. Aki viszont olyan filmet várt, mai minden téren megközelíti ( urambocsá', túl is szárnyalja ) az előző részeket, az nagyot csalódott. Már ha egyáltalán volt ilyen ember.