SZIGET élménybeszámoló

Elöljáróban annyit megemlítenék, hogy sohasem tartottam magam kimondottan fesztiválozó arcnak. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan helyen voltam, ahova karszalaggal lehetett bejutni. Az idei SZIGET fesztivál sem vonzott különösebben, de amikor megtudtam, hogy a fellépők között szerepel a Rise Against is, már tudtam, hogy idén mindenképpen ott leszek a SZIGETen.

A bejutás a kígyózó sortól eltekintve eseménytelen és problémamentes volt. A koncert 18:00-kor kezdődött, én viszont már fél órával a kezdés előtt bejutottam. Mivel nem akartam az utolsó percben odaérni, úgy döntöttem, már akkor megcélzom a Nagyszínpadot. És milyen jól tettem. A Rise Against előtt fellépő banda a Flogging Molly volt, akikről korábban nem is hallottam, de ez a találkozás meggyőzött, hogy érdemes az ő számaikba is belehallgatnom. Remekül keverték az ír zenét a rockkal, ami miatt a lelki szemeim előtt egy ír pub jelent meg és azonnal "szteppelni" kezdtem.

Mikor ők végeztek a tömeg kicsit fellazult, én pedig benyomultam nagyjából a színpaddal szembe középre. Aztán hat óra után néhány perccel elkezdődött a zúzás. A bő egy órás koncert alatt tizenöt számot hallhattunk (ha jól tévedek), és ami engem a legjobban meglepett, az a srácok közvetlensége volt. Majd minden szám előtt megköszönték, hogy ennyien kimentünk, elmondták, micsoda élmény a SZIGETen játszani.

A tömeg három jól elkülöníthető részre oszlott. Voltak olyanok, akik a kezüket a levegőbe emelve énekelték a számokat (ilyen voltam én is), voltak a pogózok, akik kisebb csoportokban őrjöngtek és voltak a bodysurfözők. A legszebb az egészben az volt, hogy a három tábor tökéletesen megfért egymás mellett: előttem két sorral 5-10 embert pogózott, míg tőlem 3 méterre balra egymás után feküdtek fel az emberek a hullámtömegre.

Összefoglalva: életem legjobb napja volt a tegnapi, hiszen már régóta szerettem volna eljutni egy Rise Against koncertre és ez sikerült. Biztos vagyok benne, hogy ha a fiúk legközelebb is a "környéken" járnak, azt a show-t sem fogom kihagyni.

Végül pedig legyen itt a banda új albumáról a két kedvencem

Satellite:

This Is Letting Go