A Zöld Lámpás film magyarországi bemutatója, és az első magyar nyelvű Zöld Lámpás képregény megjelenése alkalmából elővettem néhány Green Lantern képregényt a gyűjteményemből, mivel kedvelem ezt a karaktert, így van néhány ínyencségem, amiben ő a főszereplő.
Az első egy prestige formátumú one-shot, ami elsősorban attól különleges, hogy a nálunk is népszerű Neil Gaiman írta. Ez a Green Lantern/Superman: Legend of the Green Flame.
Kitaláljátok, hogy a borító kinek a munkája? Nem másé mint Frank Miller-é, akit ugye senkinek sem kell bemutatnom. A képregény érdekessége még, hogy nagyjából tízen rajzolták, sajnos Miller csak a borítót jegyzi. Belső oldalt nem fényképeztem ki, mivel nagyon vegyes a belbecs. Sajnos régen olvastam már ezt a füzetet, egyáltalán nem emlékszem a sztorira, de majd rövidesen újra bevizsgálom.
A következő képregény egy keményfedeles kötet, a Green Lantern: Willworld, ami már igazi ritkaság, bár nemrég a DC újra kiadta egy gyűjteményes füzetben.
Az író J.M DeMatteis, aki hazánkban is jól ismert Pókember történetei révén. A rajzoló Seth Fisher, aki tragikus balesetben, fiatalon vesztette az életét. Halálával egy igazán különleges tehetséget vesztettek a képregénykedvelők, ezt a következő kép alapján ti is érezhetitek.
Ahogy talán lejön ebből a mintaoldalból is, a történet elég elborult, kicsit pszichedelikus, amihez remekül passzol Fisher stílusa.
A mai utolsó bemutatandó képregény a Green Lantern/Green Arrow minisorozat.
Ez igazából egy reprint, amit 1983-ban hozott ki a DC. Az eredetileg a Green Lantern vol 1-ben még a hetvenes években futó, Dennis O'Neil író és Neil Adams rajzoló közös történeteit nyomták újra extra igényes papíron, reklámok nélkül, dupla számokban. Ezek a történetek a maguk idejében igazán forradalminak számítottak, mivel több olyan témát is feldolgoztak, amik akkor szokatlanok és merészek voltak a képregényekben, mint pl. a drog és hasonlóak. Bár nyilván manapság már nem hatnak ennyire újszerűnek, de még mindig nagyon is élvezhető sztorik, a rajzok pedig mai szemmel is kiemelkedőek.
Végül a véleményem a Zöld Lámpás moziról, amit személy szerint nagyon vártam elég negatív, bár a látványvilág sokszor elviszi a hátán a filmet, de a film semmivel nem több egy hollywoodi tucatterméknél és nemhogy a 200 milliós bekerülési költség, de még annak a fele is túlzás lett volna érte, nem is értem, hogy kerülhetett ez ennyibe. Azért szerintem egyszer érdemes megnézni a szuperhős és sci-fi filmek kedvelőinek, vannak nála sokkal rosszabb képregényfilmek is.