Szerelem és epekő...

***Január legelején, egy bizonyos szórakozóhely búcsúbuliján összeismerkedtem valakivel. Ebből a találkozásból egy majdnem fél éves párkapcsolat kerekedett, aminek végül ő tett pontot a végére. Ez igazából teljesen elkerülhetetlen volt. Elsősorban azért, mert ősszel ismét beszáll a Pécs-Nagykanizsa közötti ingázásba és mivel én szinte minden hétvégén dolgozom (július 15-e óta a helyi Tesco csapatát erősítem), ezért sohasem tudtunk volna találkozni.

Most, amikor ezeket a sorokat gépelem, éppen életem első betegszabadságát töltöm (akik figyelemmel követték az eddigi firkálmányaimat, azok talán emlékeznek erre a történetre). Az egyik pirinyó epekövem sikeresen elzárta az epevezetékemet. Aug. 5-én kerültem be a belgyógyászatra és 11-én engedtek haza (azt már csak így zárójelben jegyezném meg, hogy 9-én "nyúltak" hozzám először). A beszorult kavicsot egy epetükrözéssel eltávolították, ősszel pedig az összes kő repülni fog.

Jogos a kérdésfeltevés, miszerint miért nem feküdtem kés alá az elmúlt 12 hónapban. Az az igazság, hogy a tavaly őszi incidenst leszámítva, semmilyen panaszom sem volt, így nem láttam értelmét.

Jelenleg tehát az epebajos szinglik életét élem... :)***