Rewmac2011.10.17. 12:57

Dark Souls - Teszt

Meghalni érdemes..Főleg ha sokszor kell...

Sötétség fedi a világot, gonoszság veszi körbe a levegőt, s minden sarkon ott ólálkodik a halál. A világ a démonok uralma alá került, az emberek menekülnek és kevesen maradtak a reményt azon halott emberi katonák jelentik, akik a sötét jelképet képviselik. Közülük kerül, majd ki egy kiválasztott ki felszabadítja a gonosz uralma alól a vidéket. A From Software mérsékelt sikereket elérő, ám a kritikusoknál, annál jobban teljesítő Playstation 3 exkluzív cím után úgy gondolták a játék megérdemel egy második esélyt. A kérdés csak az, hogy vajon a Dark Souls képes-e minőségi fejlődésre az első epizódhoz képest, illetve eléri-e a várva várt sikert?

Az első dolog, amit tudni kell, hogy a játék nem mindenkinek készült. A nehézségi szintje abszolút nem a casual vonalat erősíti. A generációban megszoktuk a könnyű RPG-ket, azonban a From Software dungeon crawlerje a meghalások számát olyan magasra növeli, hogy feltehetőleg egy idő után már nem is foglalkozunk majd vele. Azonban semmi sem tökéletes, így a Dark Souls sem. A nehézséget kompenzálja a hihetetlenül buta AI és legtöbbször inkább irritáló élmények sorozatának köszönhetjük halálunkat mintsem a kreatív ellenfél koncepciónak. Tény, hogy nagyon oda kell figyelni és nem mindegy mikor mit csinálunk vagy hová lépünk, mert könnyen a saját vesztünkbe rohanhatunk. Gyakori, hogy amennyiben valami specifikus helyre kívánunk eljutni, ahol már kismilliószor jártunk nem vesszük komolyan a játékot. Ilyenkor azért figyelmeztetnek minket a leggyengébb ellenfelek is, hogy ők bizony még mindig meg tudnak ölni ha akarnak. Úgy mond a „pökhendiségünket” helyre rakja a program. Egy percig sem szabad azt hinni, hogy pusztán azért mert jóval erősebbé váltunk az órák során könnyelműen kezelhetünk bárkit és bármit. Minden sarkon veszély les ránk és ez a veszély más és más taktikákat igényel. Sajnos azonban a legjobban bevetett taktika kissé monotonná teheti a játékot.

A harc rendszer briliáns. Egész egyszerűen jó, ezen nincs is mit vitatkozni. A blokkolás a legjobb barátunkkáű válik a játékban, ha nem tanulunk meg eredményesen védekezni akkor sosem jutunk előrébb. A védekezésnek a fejletebb, nehezebb, de annál kifizetődőbb formája a hárítás. Ha jókor nyomjuk meg az erre besorolt gombot (L2 vagy LT) akkor ellenfeleünk megszédül megadva nekünk az esélyt arra, hogy nyugodtan átdüfjük a mellkasát a kezünk ügyében lévő éles fegyvernek látszó tárggyal. A gond csak az, hogy könnyen rá lehet unni és amennyiben harcosnak indultunk, de 40 óra után már unjuk a blokkolás, ütés, blokkolás, ütés és még egyszer egy blokkolás, no meg egy ütés rettentő változatos világát, nagyon sokat kell azért dolgoznunk, hogy teszem, azt tudjunk varázsolni. A szépsége viszont az, hogy megtehetjük, hogy mindenessé válunk. Megfelelő energia, türelem és idő befektetésével nagyon szép kis ezer mestert csinálhatunk magunknak. Azonban mindennek megvan az ára. Az ilyen karakterek még 120 körüli szinten sem érik a 40-es specifikusan fejlesztett karakterek erejét, így a tudatos fejlesztéssel rendelkezők jóval alacsonyabb szinten is hatásosabbak, mint a szerteágazó harcos-gyógyító-mágus hibrid. Ez rögtön fel is dobja az amúgy olykor monotonnak mondható közlekedést. Hála istennek a folyamatos kihívás és változatos helyszínek kellő újdonsággal szolgálnak, hogy a kaland fennmaradjon, vigyen minket magával, ne akadjon meg több ugyanolyannak tűnő helyszínen, mint sok más nyitott világgal rendelkező anyag. Persze megvann a kötelező várkastély, erőd és erdő mivel ezek olyan részei egy középkori világban játszódó játéknak melyeket mondhatni, hogy tilos kihagyni.

Enyhe könnyítés a Demon's Souls-hoz képest a kis tábortüzek meggyújtása. Ezek amolyan újraélesztő pontok. Külön mentés nincs és minden fel nem használt lelkünk (pénz és XP egyben) elvész, amikor az élet elhagyja testünket. Ennek visszaszerzésére van lehetőségünk, de csak a legutóbbi halálkor elvesztett lelkeket tudjuk felvenni újra ott ahol móresre tanítottak minket. Emlékszem legalább 8 óra kellett az elődnél mire megszoktam, hogy minden egyes halálnál az adott régiót az elejéről kell kezdeni a Nexusban ez nem is azért volt zavaró mert nehéz a játék, hanem mert lehetett megint 58 kilométert gyalogolni, ez pedig gyorsan unalmassá tette számomra a Demon's Souls-t. Ez azonban egy csapásra megoldódott, a Bonefire-ek tehát olyan szintű újításnak számítanak, amik nem magát a játékot könnyítik meg, hanem inkább a vontatott semmitmondó túráktól kíméli meg idegrendszerünket. Bármennyiszer lehet ezeket a tüzeket használni, amikor pedig meghalunk mindig a legutolsó használt táborhoz pakol minket vissza a játék.

A harcok során a kardon kívül lehetőségünk adódik három mágiatípus használatára. A legalapabb a sima kék lélek energiákat kilövő „Sorcery” ezek ereje intelligenciáktól függ, a fehér mágia mely leginkább a védelemre és a gyógyításra koncentrál, ereje a faith-től azaz a hitünk erejétől függ illetve a bárki által használható pyromancy ami nem más mint a tűz varázslatok felett uralom, ez az egyetlen olyan mágia amihez nem kell statisztikai fejlődés mivel magát az eszközt tudjuk fejleszteni. A varázslatokat catalystok segítségével tudjuk igénybe venni. Mindegyik típusnak megvannak a megfelelő „előhívói” ezek adottak, csak a tűzmágus tudja külön fejleszteni az katalizátora erejét, hiszen az csakis így lesz erősebb. Kártya alapon történik a mágiák használata. Azaz amennyi slotunk van annyi különböző (vagy azonos) varázslatot tehetünk be magunknak. Ezeket csak Bonefire-nél tudjuk cserélni, így elkerülve a totális overpowert a mágusoknál. A szabad helyek számát az attunement tulajdonság fejlesztésével tudjuk növelni. Kulcs fontosságú, hogy nincsen mana csík. A mágiák meghatározott töltéssel rendelkeznek, ami most a példa kedvéért legyen 12. Ha ezt felhasználjuk az adott mágiát kimerítettük és csak a legközelebbi Bonefire használatnál töltődnek újra.

Hasonló elven működik az életújratöltő flaskák használata. Ez szintén újdonság, az első részben nem volt ilyesmi. Alapjáraton rendelkezünk 5 darab Estus flaskával, aminek meghúzása estén jóféle életenergia áramlik karakterünk testébe és a felső kis piros csíkba. Amennyiben ezeket elfogyasztjuk a következő Bonefire-ig nem lesz egy darab flaskánk sem. Ezek számát a tábortüzek újragyújtásával növelhetjük. Ha egy tábortüzet emberi formában, egy emberi lélek felhasználásával újragyújtunk akkor minden egyes alkalommal az adott helyen 10 darabot tölt be nekünk a játék. Később a játék során arra is adódik lehetőség, hogy a flaskák erejét növeljük, így meg több életet visszatöltve. Azonban nehogy azt higgye bárki, hogy ez tényleges fejlődés, pusztán egyszerű optimalizálásról van szó. Mire ezeket a fejlesztéseket véghez tudjuk vinni olyan ellenfelekkel, lesz dolgunk, akik annyival többet is sebeznek.

A játék kemény pontja a boss harcok. Már mindenki előre fél egy-egy komolyabb szörny láttán. Azonban ahogyan haladunk előre a játékban úgy lesznek egyre primitívebbek a bossok. Egyre kiismerhetőbbek, a végére már jóformán 3 támadásuk van, amiből kettő ugyanaz és van egy szinte védhetetlen szopatásuk. Nem azért nehezek, mert változatosan használják, hanem mert otromba mennyiségű életerőt levesznek, de komolyan némelyik annyit, hogy az már tahóságnak mondható bármelyik másik játékban, de nem a Dark Soulsban. Viszont kompenzálásként az AI olyan ostoba, hogy szinte kiszámítható mikor mit fog csinálni, ez juttat minket előnyhöz. De az elbizakodottság is nagy ellenfél, ha látjuk, hogy egy boss-ra egyet kéne ráütnünk viszont nem azt a támadást csinálja, amit szeretnénk, de mi akkor is végezni akarunk, vele esik meg az, hogy meghalunk. Bármilyen másik játékban ez működik, „oké egyet rám üt rendben”, ez itt egyértelmű elhalálozáshoz és kisebb idegbajhoz vezethet. Nehéz nyugodtnak maradni a folyamatos szívdobogás közben egy boss harcnál, legtöbbször a szívroham enyhe előszele környékezi meg fizikai valónkat. Ennek ellenére ezen csaták sikeres abszolválásához a nyugalomra és türelemre van szükségünk, amit a játék pontosan el is vesz tőlünk azzal, hogy olyan élményt ad, amit ebben a generációban eddig még semmi. Ha kivárósan, taktikázva játszunk akkor tuti győzni fogunk.

A szívdobogás és a haláltól való konstans félelem az új helyszínek felfedezésénél is jelen van. Sosem tudjuk mi vár ránk a következő sarkon, mi a gyenge pontja, elég erősek vagyunk-e ahhoz, hogy megvédjünk magunkat, megfelelő-e a páncélzatunk és így tovább. A kaland, az utazás így lesz teljes értékű. Mindig más és másféleképpen fogunk meghalni és a legtöbbször saját hülyeségünknek és türelmetlenségünknek leszünk áldozatai. Az új helyszíneken sokan Conan-nek vagy Gandalf-nak hiszik magukat, na ők azok a játékosok akik tízesével hullanak el, bárhová is mennek. Megállás nincs, unalom is csak akkor, ha jóformán mindenhol jártunk, már illetve ha valamit nagyon szeretnénk. Láttam már nálam 30 szinttel gyengébb karaktert olyan helyszíneken tökéletesen darálni az ellenfeleket, hogy én kértem elnézést. Nem minden az erő a játékban, de tény, hogy jól jön. Magasabb szinten talán nagyobb biztonságban érezzük majd magunkat. A tápolásnak is megvan a maga kis varázsa, a Dark Souls pedig pont ettől válik igazán egyedivé, mert mindenki úgy játssza ahogyan ő akarja, nem köti meg a kezünket a játék. Éppen ezért lehet azt mondani, hogy az elején válaszható karakterosztályok igazából csak az első pár szintlépésig érvényesek, ugyanis bármelyik osztállyal bármilyen irányba el lehet indulni.

A játék grafikailag teljesen rendben van. A látvány, ami elénk tárul egyszerűen mesés. Még a sötét területekben is van valami szép. Ha nem egy szűk dungeonban mászkálunk, akkor hihetetlen tágas területeken, magaslati pontokon gyönyörködhetünk a kilátásban. Egész egyszerűen szép a cucc. Azonban mindennek megvan az ára. A játék olyan súlyos programozási hibáktól és hiányosságoktól szenved melyek egyes szakaszokat szinte már-már játszhatatlanná tesznek. Ilyen apróság az amikor a mi kardunk beleakad a falba egy 1,5 méter széles folyosón, de a háromszor nagyobb kardot lengető fekete lovagé vígan átbuggol az egészen. Ez olyan hiba, amit ilyen nehézségnél egyszerűen nem engedhetnek meg. Nem egyszer találkoztam sarokba szorítás utáni falba akadással sem egy boss harcnál, ami egész egyszerűen az idegrohamot hozza bárkire, főleg ha levitte a boss életét 90%-al. A kamera kezelés pedig olyan silány munka eredménye, hogy el sem hiszem, hogy ilyet 2011-ben lehet csinálni. Lock-onnál meg aztán főleg. Nem elég, hogy a lock-on úgy szar ahogy van, alatta a kamera sokszor megpróbálja követni az olyan ellenfeleket amiket nem lehet és pörgünk össze vissza. Sosem lehet tudni, hogy milyen távolságból tudunk rámérni egy ellenségre, mert a játék kedve szerint módosítja össze-vissza, ha nem tudunk rámérni, de mégis megpróbáljuk, egész egyszerűen megfordul a karakterünk, ez különösen kellemes az erősebb ellenfeleknél. A másik, ami örök rejtély marad, hogy az első részben miért tudták ezt megoldani? Ott kezelhető lock rendszer volt, tudtunk ellenfelet váltani és könnyedén kijönni belőle. Itt az mérés saját tudattal rendelkezik. Arra mér akire akar, nem is a optimális távolságban lévő ellenségre, hanem aki neki szimpatikus. Ahhoz, hogy megpróbáljunk átmérni egy másikra meg kell törnünk az éppen aktuálisat, a vicc az, hogy rámérve ideális védekezni, ha megtörjük, majd rosszul tesszük vissza, úgy levágnak minket, mint a húsvéti sonkát. A másik legnagyobb probléma a szaggatás. Egyes helyszíneken szinte játszhatatlan 8-10 FPS-re esik le a játék. Kiszámítatlanná válik a küzdelem, csak éppen nem abban az értelemben, amiben élvezni is tudjuk. A vicc, hogy két ilyen helyszín van, ahol jóformán semmivel sem kell több mindent megjelenítenie, mint máshol és mégis szétesik az egész.

A Dark Souls egy remek szerepjáték mely a műfaj szerelmeseit biztosan megfogja majd, a kérdés az, hogy mennyire lesz ez tartós. A nehézség ellenére is egy nagyon jó játék, anélkül csak egy röpke 20 órás kaland lenne legjobb esetben. A történeti narráció teljesen hiánya azokat akik drámára vágynak biztos elijeszti majd, de a benne rejlő tartalom bőségesen elég két életre is. A programozási hibák sajnos igen szembetűnőek, mostanában egyre több játék rendelkezik hibák halmazával, ha ez így folytatódik, sőt ne adj isten felgyorsult ütemben indul meg, akkor lassan hibás programkód csomagokat fogunk venni- A Dark Souls pontszáma nálam egy 7.8. Tartalmilag rendben van, akár 100 órás élményt is nyújthat, technikaialag viszont nagyon nem illetve lehetnének kreatívabbak az ellenfelek. biztosíthat.

Necroman Mk2
Mutropolis

A lelet azonosítása: old school kalandjáték a XXI. századból

1 napja
1

Cash Bacsi
Forge of Empires - Teszt (iOS)

Annyit és olyan régóta jött az arcunkba a reklám, hogy most már ki kellett próbáljuk!

2 napja

p34c3
Drága hobbi a videojáték?

- Tényleg léteznek olyan emberek, akik eredeti, dobozos játékokat vesznek? Akik megengedhetik maguknak ezt a méregdrága úri huncutságot? Gondoltam magamban, miközben vágyakozó pillantásokkal néztem a kirakat túloldalán díszelgő protoss csábító sárga szemeibe.

3 napja
24

pendrivedealer
Stardew Valley és aniMonológ!

Sziasztok! A mai bejegyzés egyik jelmondata, hogy online kertészkedni igenis jó!

8 napja

elvis
Monza Action (GT Sport)

Volt pár izgalmas verseny a hétvégén, de ezt az akciót ki kellett emeljem!

9 napja
6

Stadia HUN
Cyberpunk 2077 (Stadia)

Good morning, Night City! Megérkezett a Stadia legjobb játéka?

2021.02.20.
5

vem
Retro PC #12: HD 6450 vs 9600 GT

Mire képes egy gép, ami olcsóbb mint egy AAA játék? És vajon hogy teljesít a 9600 GT a HD 6450 ellen? Mennyit dob ez a konfigon? Nézd meg a videót és kiderül!

2021.02.16.
2

Necroman Mk2
HuniePop 2: Double Date

NYERTESSEL FRISSÍTVE! Szeretnéd megmenteni a világot, miközben a két nős randi és a hármas szex mesterévé válsz? (18+)

2021.02.14.
35

Stadia HUN
Baljós árnyak

A Stadia jelenlegi helyzete és jövőbeli kilátások

2021.02.12.
19

Stadia HUN
Reigns (Stadia)

Király király-szimulátor, tinder-stílusban.

2021.02.09.

CHASE
Az Évtized filmjei - 10-6.

Az utolsó előtti etap következik.

2021.02.07.
8

Necroman Mk2
Strike Suit Zero

Ace Combat az űr hidegében

2021.02.02.
1

CHASE
A kétezres évek legjobb filmjei

Úgy gondoltam, az Évtized filmjei felsorolás - természetesen soha el nem készülő - finisébe érve, fokozva a várakozásokat és az elvárásokat kiblogolom, hogy sztem mik voltak a 2000-es évek ugyanezen mérföldkövei.

2021.02.02.
19

elvis
TimeCop1983

Synthwave/electro gyöngyszem! Füleljétek, hallgassátok!

2021.02.02.
4

Cash Bacsi
Giblins - Teszt (iOS)

Az ötlet nem eredeti, de a játék nagyon!

2021.02.01.
3

carville
A Gamestop részvények bohócai

Hosszú és szakszerű(bb) ellenvélemény a címlapi cikkel kapcsolatban.

2021.01.31.
16

p34c3
Pod előttem, pod utánam

Sok éve már, hogy a napjaim jelentős része podcast hallgatással telik, azok közül is talán a videojátékokkal foglalkozóak a legkedvesebbek számomra.

2021.01.23.
17

Necroman Mk2
Surgeon Simulator 2013

Orvost! De ne azt az egybalkezest!

2021.01.21.
2

axl
Tükörország peremén...

...hitem újra meglelém.

2021.01.21.
15

Stadia HUN
Stadia Premiere Edition

Mi kell a teljes Stadia élményhez? Hivatalos kontroller és Chromecast Ultra. Hardverbemutató!

2021.01.19.
7