Avagy éveket késett játékteszt és kritika, az én szememmel.
Lost. Mindenkinek van véleménye a pár éve lefutott sorozatról. Kinek jobb kinek rosszabb, de véleményezés nélkül nehéz elmenni mellette. Jómagam azon kategóriába tartozom akiknek nem szimplán jó véleményük van róla, hanem egyenesen a történet rabjává váltak. Sokadszori újranézés van éppen terítéken nálam és még most is találok benne olyan apró momentumokat amik már a sztori legelején a mindent átfogó titokra mutatnak. Aki ismeri és szereti is annak nem kell ennél többet mondanom róla, aki meg utálja az egészet ahogy van az már az első szónál elhagyta a blogot.
A játék..........
Kemény dió ezt értékelni mert szintén fennáll az a probléma, hogy aki ellenszenvvel viseltet a sorozat iránt az kapásból rámondja, hogy szar, aki esetleg belenéz de nem lát mást csak hibahalmazt az szintén, viszont aki olyan lostbuzi mint én annak már az első perctől kezdve csak a nyála csorog mikor meglátja és bejárhatja a filmben megismert helyszíneket. A Black Rock meglátogatásakor konkrétan felá........na jó azt azért nem.
A főhős akinek a bőrébe bújva végigjátsszuk a sajnos rövidre sikerült kalandot, egy Elliot Maslow nevű fotóriporter aki a zuhanás következtében elveszíti az emlékezetét. A játék egyik érdekessége, hogy a fejezetek alatt - amik hajszálra úgy vannak felvezetve mint a sorozat epizódjai - Elliot emlékeit is fel kell kutatnunk. Így szép lassan megismerjük a szereplőt, a múltját, a célját és észrevesszük, hogy nagyon is passzol a történetbe hiszen minden főbb szereplőnek volt valami defektje vagy rejtett bűne a sorozatban is.
A játék valahol a point and click kalandjátékokra hajaz de néha akadnak benne akcióval fűszerezett részek is. Ezekből sajnos KEVÉS van, mert fegyvert ugyan lehet és kell is szereznünk de volt olyan végigjátszásom, hogy összesen három alkalommal sütöttem el. Kicsit több harc jobb lett volna, vagy némi verekedés, ha már a sorozatban is állandóan csépelték egymást a szereplők.
A történetre nem térek ki, nem mintha attól tartanék, hogy valaki felháborodik a spoiler miatt, de a végjáték igen is érdekes és olyan amilyent vártam.
A játék grafikája még évek távlatából is fantasztikus. Láttam már sokkal szebbet, láttam már realisztikusabbat de a tengerparton sétálva és körbenézve tényleg azt hiszi az ember , hogy ott van a szigeten, az Oceanic 815 járat balesetének túlélői között.
Vagy esetleg amikor barlangokban kell végigmennünk és a fáklyánk fényében nedvességtől csillognak a falak.
És akkor még a Dharma létesítményekről nem is beszéltem amik minden Lost fanatikusnál heves nyálelválasztást idéznek elő.
Az illúzió sajnos rövid ideig tart mert a főbb szereplők is hiányosan, vagy csak pár jelenet erejéig vannak jelen. Több mint negyvenen élték túl a katasztrófát, mi mégis csupán pár emberrel fogunk közülük találkozni.
A helyszínek mind kísértetiesen hasonlítanak a filmben látottakhoz, elég csak a bunkert vagy a Fekete sziklát említenem. A bunkerban részt vehetünk a gomb nyomogatásában is és körbejárva a szobákat azt tapasztaljuk, hogy ez nagyon ott van, ezt nagyon eltalálták és képesek lennénk akár be is költözni, hogy átvegyük Desmond helyét és 108 percenként beüssük a számokat.
A játékot az első perctől az utolsóig élesen elváló kettősség jellemzi. Van egyrészt a kellemes grafika, a sztori, a filmbeli zenei betét és maga az alap amire az egész építkezik. Aztán ott van a másik oldalon a rövid játékidő, a kevés karakter, akik általában meg sem moccannak csak várják, hogy hozzájuk szóljunk és elmondhassák mind a hat mondatukat, a bugyutának tűnő logikai feladványok amik néha csuklóból mennek néha meg a hajam téptem tőlük.
Aztán vannak a felfedezős részek, amikor a dzsungelban bolyongva kell eljutnunk másik helyszínre miközben a Fekete füst körülöttünk ólálkodik. Ezt megfejeli még az amikor mindezt dinamittal a hátizsákunkban kell tennünk. Mert hát egyikünk sem akar úgy járni mint Arzt nem igaz? Néhol lesznek úgymond menekülős részek, ami nekem nagyon tetszett mert ilyenkor csupán az ugrásra és a földön csúszásra kell figyelnünk és elég dinamikusan működik a dolog.
Nehéz korrekten értékelni mert mint azt már a sorozatnál is említettem, a rajongó és az átlag játékos teljesen eltérően áll hozzá.
Azt nagyon sajnálom, hogy csupán az első két évadból szemezget a játék - és azokból is foghíjasan. Sajnálom, hogy a sorozatban olyan sokszor látott túrázás és felfedezés nem került itt megvalósításra. Ami pedig a legfájóbb, hogy sajnos nem várható folytatás belőle. Ez egyrészt betudható annak, hogy rég lecsengett a film körüli őrület, másrészt pedig van az Ubisoftnak másik olyan sorozata amiből annyi pénzt termel amennyit nem szégyell. Ennek okán a Lost Via Domus marad az első és talán utolsó feldolgozása a sorozatnak. Én mindenesetre nagyon élveztem a játékot, a hibái ellenére is. Ha kicsit is tetszett anno a sorozat és eddig kihagytad a programot ne habozz beszerezni, egy próbát mindenképpen megér. Bármilyen platformra is veszed meg az ára kb ezer ft egy bontatlan példánynak ami valljuk meg nagyon baráti.
Köszönöm hogy elolvastad.
Kate dögös akár a filmben
Locke meg ugyanolyan nyugis
Jack ugyanúgy parancsolgat itt is
Sayid mindig durcás, de legalább nem kínoz meg bennünket
-Mi lehet odalent John?
-Remény................