Vasárnap esti szösszenet

Még hó elején pótoltam mindkét Dead Spacet és jobb időtöltést keresve sem találhattam volna frusztrációm levezetésére. Mindkettő nagyon élvezetes darab, de olyan túl mély, személyiségformáló nyomot egyik se hagyott bennem hála az égnek. Mivel egy lusta dög vagyok, most egyszerűen csak ide fogom másolni egy fórumról a véleményemet, úgyhogy elnézést azoktól, akik ott már olvasták.

A vigyorgó napocska, avagy hol rémültem halálra a Dead Space 2-ben

Dead Space

• profi pályatervezés, borzasztóan tetszettek az Ishimura részletesen kidolgozott, hol klausztrofób, hol meglepően tágas belső helyszínei, jó kis Alienes hangulatot árasztottak

• szép grafika és klassz hangeffektek, főleg az ijesztegetős fura zörejek, női suttogások tetszettek

• gyomorforgató szörnyek viszonylag nagy választékban (dat tentacle babby)

• a szörnyek legyőzéséhez föl kell darabolni őket, és némelyik még a feje vagy más végtagja levágása után is kitartóan támad

• élvezetes és megfelelő nehézségű harcok, némelyik szörny likvidálása elég beteg stratégiát követelt meg

• változatos játékmenet néhány klassz lehetőséggel feldobva (kinesis, fel-alá ugrabugrálás a gravitáció nélküli helyszíneken, ágyúk stb.)

• fejtörők (elég primitívek, de legalább vannak)

• érdekes (bár nem túl eredeti) történet néhány klassz csavarral a vége felé

• pofás és kényelmesen használható UI, főleg az inventory tetszett

• a power nodeokkal történő fegyver- és felszerelés tuningolás, ill. ajtónyitogatás sokat hozzátett az élvezeti faktorhoz

• akadt néhány kellemesen ijesztő jelenet elszórva a játékban

• PLASMA CUTTER

• ORDÍTVA TAPOSÁS

• Isaacnak annyi személyisége sincs, mint a Resis Chris Redfieldnek; kicsit olyan a fickó, mint egy üres, púpos páncél, ami néha ordít

• rengeteg lőszer, de ha el is fogyna, lehet venni bőven a rengeteg pénzből

• horror játékra számítottam, de a Dead Space nem ijesztő, csak ijesztegető (a fröcsögő vérre, csonkolt hullákra, szakadó végtagokra és váratlanul előugró mutánsokra egy idő után teljesen immunissá váltam)

• néha kicsit ismétlődő és lineáris játékmenet (még eltévedni se lehet )

• KENDRA

Dead Space 2 (kevésbé összeszedett vélemény)

Nem hittem, hogy lehet ennyivel betegebb játékot gyártani az első résznél, pedig de. Az elejének az idétlenségig eltúlzott gusztustalanságán még nevettem (tudjátok, van az a pasas, aki szabályosan Isaacra folyatja az agyát), az olyan elborult helyszíneknél, mint az iskola vagy a templom, csak a vállamat vonogattam, hisz ilyet már láttam, de ami az utolsó fejezetekben megy, az egészen kegyetlen. Amikor rájöttem, hogy nem átvezetőt nézek, hanem ÉN IRÁNYÍTOM AZT A ROHADT TŰT és még csak el sem fordulhatok, majdnem otthagytam az egészet... Ha egy képpel jellemeznem kéne a játékot, ez lenne az:

A DS2 szinte minden téren jobb az elődjénél: szebb a grafika, változatosabbak a helyszínek, jobb az irányítás és a pályák közti átvezető részek, Isaacnak végre van arca és személyisége, ami hihetetlenül sokat dob a játékélményen, több az akció és nem erőltetik feleslegesen a nem túl ijesztő horror részeket, zseniálisak a hangok és a hangeffektek stb. Kicsit több újítást elbírt volna és a fegyverek egy része továbbra is tök felesleges, meg néha undorítóbb a kelleténél (gondolok itt minden "szemes" jelenetre), de más panaszom nincs. A történet is jobban tetszett, mert igaz, hogy nem sok újat tesz hozzá az előző részben kiderült dolgokhoz, viszont több az olvasnivaló és az audio log, ami az eddigieket elmélyíti, nagyon profin vannak kivitelezve a gyakran interaktív átvezetők, és mióta Isaac beszélget a többi szereplővel, ők is érdekesebbek. A legjobb szöveg az egész játékban:

(meg amikor Izsák üvöltve átkozódik taposás közben)

A két Dead Space után kicsit tanácstalanul nézegettem a polcomat, hogy mivel is kéne folytatni, így először a Condemnedet pakoltam fel, de hamar rájöttem, hogy a vascsővel ordítva felém rohanó agresszív narkós csövesek még mindig kikészítenek, úgyhogy hamar jegeltem és valami lightosabb után néztem. A Penumbrához most nincs hangulatom, a Haunting Ground csak felhúz, így egy barátnőmre hallgatva belenéztem a Rule of Rose nevű PS2 ritkaságba, amelyben kacarászó lelkisérült gyermekek terrorjának vagyok kitéve. Eddig egyébként nagyon érdekes, az meg még érdekesebbé teszi, hogy néhány országban betiltották. Na majd meglátjuk...

Megjelent az Alan Wake PC-re, úgyhogy tegnap éjjel éjszakai túráztam Bright Falls sűrű sötét erdejében és gyanús alakokra vadásztam. Elolvastam az RPS meglehetősen lesújtó kritikáját az összevissza történetről, és még jól emlékszem xbox tulaj barátaim véleményére is, akik mind csalódottak voltak a kissé repetitív játékmenet miatt, de nekem eddig nagyon tetszik. Tény, hogy nem a lövöldözésért, vagy a gyűjtögethető kávés termoszokért játszom, sokkal inkább az erdő hangulata és a jópofa Remedys poénok miatt. A részletekre szépen odafigyeltek, élvezem a kikacsintásokat, a Max Paynes párhuzamokat és még a Night Springs epizódok sem tudnak kizökkenteni, mivel eleve nem érzem azt, hogy én most egy véresen komoly pszichothriller regény szereplőjévé váltam volna. Ami kizökkent, az a "Previously on Alan Wake"... most akkor könyv, vagy sorozat szereplője vagyok??

Komolyan azt hittétek, hogy már meguntam a The Witcher 2-t? Please.

Nemrég befejeztem a negyedik végigjátszásomat is, dark modeban, németül, úgyhogy most nagyon meg vagyok elégedve magammal.

Az a nagy helyzet, hogy tanulmányaim lezárásához szereznem kell még egy nyelvvizsgát, és amikor nemrég fölfedeztem, hogy a TW2-höz bizony készült német szinkron is, úgy gondoltam, miért ne kössük össze a kellemeset a hasznossal? Elvégre angolul is a játékokból tanultam meg, vagy mi a szösz. Az első fél órában meghatározó volt a "was haben sie zűrzavar??" hangulat, de aztán szép lassan elkezdtem egyre többet megérteni az elhangzottakból, és nem rossz érzés, amikor az embernek 7-8 évvel korábbról kezd lassan visszaszivárogni a mélyben nyugvó, csekélyke némettudása. Tudom, hogy sokan utáljátok ezt a nyelvet, de azt kell hogy mondjam, nem csak szép, de félelmetesen profi is lett a szinkron, némelyik szereplő (Philippa, Saskia) német hangja simán veri az angol megfelelőjét, Geralt is nagyon eltalált, sajnos épp csak a két bro elég sótlan. Külön érdekes volt figyelni az eltéréseket az angol verzióhoz képest, mivel a német szöveget közvetlenül a lengyelből fordították (bár ezek után fogalmam sincs, az angol verzió hogyan keletkezett és miért van benne pár rész teljesen átírva).

A szórakoztató nyelvtanulás jegyében hadd zárjam ezt a bejegyzést egy örökzöld slágerrel, ami nálunk általánosban menőbb volt még a Hupikék Törpikék Törpparty mixénél is: