Risen 2 - Dark Waters Vélemény

A Risen előző része hát, hogy is mondjam nem igazán nyerte el hosszú távon a tetszésemet. Az új részhez amolyan félve álltam hozzá, hogy hát ez sem lesz sokkal jobb. Azonban a megszokott német minőségi kérdéseket félretéve azt kell, mondjam, hogy nem is lett olyan szörnyű, mint vártam, hogy lesz.

A német RPG készítményekkel úgy vagyok, hogy általában technikailag mindegyik több sebből vérzik, de azért tartalmilag több mind rendben van a játék. Risen 2-nél sincsen másképpen. A történet valahol elkezdődik ez biztos, azonban a cselekmény kibontakozás kissé lagymatag. Ez javarészt köszönhető az igen gyenge szinkronnak és felesleges történeti elemeknek. Ha viszont eltekintünk a folyamatosságtól és azt nézzük, hogy éppen mi történik, a képernyő rájövünk, hogy olyan ez mint egy B kategóriás film, aminek a története nem érdekel csak amit majd látni fogunk.

Azonban a látvány sem tökéletes, inkább hiányos, mint erősen csúnya. Maximálisra húzva látványt nem kapunk, azonban futási hibákat sem észleltem. Nem akadt be a játék, a vsync forszírozása tökéletes működik és az alapvető 20-24-es FPSből szinte sosem volt esés alaphelyzetben. Minimális lassulást csak akkor tapasztaltam, amikor a megszokottnál több ellenfél jelent meg előttem egyszerre.

Helyszínek tekintetében az általam eltöltött idő alatt elég változatos lokációkat kaptam ahhoz, hogy azt mondjam, hogy tetszenek. Nem a dizájnja mert nyilvánvaló, hogy nem a grafikai megvalósítás csábított, hanem inkább az egész atmoszférája a partnak illetve a kis erdőnek. Persze láttunk már ilyen szebb kiszerelésben is, de úgy gondolom, hogy aki szereti a lassan már külön kategóriáként számon tartott német RPG-ket annak ezek tetszeni fognak. Minden helyszínnek megvannak a maga ellenfél típusai, megvadult óriás csirkétől egészen kiképzett fekete mágusig. Meglepő, hogy mennyi féle ellenfél van ahhoz képest, hogy a harc mennyire egy dimenziós tud lenni. Ennyi ellenfélhez azért egy komplexebb harci mechanika remekül elvitte volna az egész játékot.

A harc rendszer azonban sajnos túlságosan is gyenge ahhoz, hogy azt mondjam minden rendben vele. Kell hozzá néhány nyelés, hogy az ember azt mondja, oké haladok tovább így is. A gond nem is abban van, hogy egyszerű, hanem, hogy a karakter animációk talán generáció közepe szintjén tartanak. Megvannak az alapok mind kombó támadás és hárítás, de az animáció darabossága miatt sajnos többször is hibázni fogunk. Nem precíz, közel sem. A kombinációs támadás három darab sorozatos gombnyomkodásból áll. Sokat könnyített számomra a teljes körű és tökéletes kontroller support. Jóval egyszerűbben tudtam haladni, mint a billentyűzettel. A fejlesztések és varázslatok azonban egyediek. Sajnos én teljesen más vonalon indultam el, de amennyire mentés betöltésből variáltam, az egyszerű mágiák is lehetnek nagyon hasznosak. A játék enyhén balanszolatlan, ami alatt azt értem, hogy normál fokozaton picit nehezebb (nekem), mint amennyire kellene, ám ahogy haladtam előre egyre inkább könnyebb lett. Minél többet játszottam vele annál inkább azt éreztem, hogy valamiért mégis megyek előre minden hibájával együtt.

A szinkron hagy némi kivetnivaló maga után, de ezt a muzsika pótolja. Igen kellemes és helyzethez illő dallamok kényeztetik hallószerveinket az egyes események alatt, már-már favorittá vált nem egy helyszín csak és kizárólag a felszólaló zenei kompozíciók alapján. Azonban ezek nem túl változatosak inkább csak olyan tényleg illenek az adott atmoszférába jellegűek. Tehát aki 87 trekkből álló soundtrackre számít, az nagyon nagyot fog csalódni.

A játék során tapasztalhatunk némi döntési lehetőséget. Noha ezek a semmiből ugranak elő és hirtelen késztetnek minket véleményünk kinyilvánítására, mindenképpen pozitív ahogyan megoldották. Ezeknek a szépsége, hogy bár nincs sok belőlük, a döntéseinknek súlya van, melyeken változtatni nem tudunk. Ezzel én nem mindig szimpatizálok, de a Risen 2 számomra igen vonzóan és életszerűen oldotta meg ahhoz, hogy tetszésemet nyilvánítsam ki erről. Gyakran látni ilyen stílusú játékokban, hogy a döntéseknek semmi értelme, sem logikailag sem pedig következmény szempontjából, itt azonban teljesen más a helyzet. Amíg egyes döntéseknek a logikáját továbbra is kérdőjel elé lehetne tenni, a következményeket nagyon eltalálták. Sajnos ezt spoiler nélkül kicsit nehéz lenne leírni, maradjunk annyiban, hogy jók.

A Risen 2 önmagában nem egy rossz játék, csak jóval alacsonyabb költségvetésből készítették el, mint a nagy játékokat. Azonban a Deep Silver már szinte profi szinten műveli a kis pénzből épkézláb játék generálását. A Risen 2 lehet, hogy technikailag el van maradva, azonban tartom, terén annyira el van látva, hogy sok AAA-s szeretné ezt a szintet elérni. A harc lehet komolyabb, a nehézség lehetne kiegyensúlyozottabb, de összességében azt kell mondjam, hogy a saját kategóriáján belül a Risen 2 egy egész pofás darab. Az európai RPG rajongóknak bátran merem ajánlani, amennyiben nem csak és kizárólag a hypeolt anyagokon szeretnek csámcsogni.

A játékot köszönöm a CNGHungary-nak.