A 100 legjobb játék - 10.

**10 - Final Fantasy VI

Megjelenés éve: 1994

platform: Super Nintendo, Playstation, Gameboy Advance**

Az idő kerekét visszaforgatva, a '90-es évek voltak az aranyévek számomra - ehhez a korszakhoz köt a legtöbb és legjobb videojátékos emlék. Többek között ekkor ismertem meg az akkor még itthon nem igazán ismert JRPG stílust is. A Squaresoft Final Fantasy VI-ja volt az első, ami bevezetett ebbe a mesés világba, illetve ami miatt rabjává váltam az ilyen jellegű játékoknak. Emlékszem, anno unokatestvérem Amerikából rendelte meg Super Nintendo-ra a progit, és elsőre nem is értettem miért vág eret magán miatta. Butának tűnt az állóképeken játszódó, menüsorral operáló játékmenet, szóval első blikkre nem igazán ragadott meg. Később kölcsönkaptam a kazit, és őrök szerelem lett belőle. A főképernyőn sejtelmes zene szólt, s egyszer csak villámok közepette bevillant a Final Fantasy III lógója (Amerikában anno kevés rész jelent meg, ezért is volt ez a számozási mizéria). Felcsendült Nobou Uematsu szívbemarkoló zenéje, miközben a havas tájon a MagiTek Armorok fedélzetén elindultunk Narshe bányavárosa felé.

A korhoz képest addig soha nem látott áll leejtős grafika fogadott, addig soha nem tapasztalt misztikum zúdult rám, a bődületesen fülbemászó muzsika kényeztette hallószerveimet, és a rabul ejtő HANGULAT mindezt tökéletessé tette. Emberi álmok, boldog békés életek, mesébe illő történések - ezek azok, amik kiszakítanak minket az élet adta gyötrelmekből, és repítenek egy képzelt és vágyódó világba. Igen, ez az rpg játékok sajátja, és ezért is vonzza az értelmesebb és igényesebb játékos közönséget ez a fajta stílus. A Final Fantasy VI pedig a legnagyobb eszencia a stílusban, sőt véleményem szerint ehhez foghatót azóta sem sikerült reprodukálni.

Mi volt a titok nyitja? Egyszer ott van a mesés történet. Említhetnénk Terra és az Esperek (itteni GF-ek/ istenek) különös kapcsolatát, szomorú múltját, Celes és Locke szerelmének varázslatos kibontakozását, Cyan szívbemarkoló tragédiáját, de nem feledjük Gestahl császár harmadik birodalom jellegű törekvéseit sem. A mese folyamatosan tartogatott meglepetéseket, és egy percig nem laposodott el. A játékot meg kell élni, mellette elmenni vétek. Látványa is sarkalatos pont volt - ma már biztosan sok fiatalt elriaszt, pedig ezek a pár pixelből álló karakterek milliószor több érzelmet nyújtanak, mint ellenpéldaként a Final Fantasy XIII viaszbábújai. A jellemábrázolás is mesteri volt. Nem akarok nagyon spoilerezni, de volt, aki nem sírta el magát Celes magányán? Rachel és Locke szomorú történetén? Cyan családi tragédiáján és a szellem vonatos búcsújánál? Létezik valaki, aki nem gyűlölte szívből Kefka-t? Nem rázta ki a hideg ördögi kacajától? Hihetetlen mennyi érzelmet, mennyi örömet és bánatot raktak bele a játékba, és milyen módon. A Square akkor még toppon van a jellem és hangulatábrázolásban, és ez itt is így volt.

A FF VI még mindig lenyűgöző - mármint annak, aki vevő a 2 dimenziós 16 bites grafikára. Gyönyörű, rajzolt hátterekkel, szép kis mangás karakterábrázolással vegyítve alkották meg a Square-nél ezt a mesés világot. Tartalmi szempontból is zseniális volt. Két (!) óriási világ állt rendelkezésre, valamint soha semelyik játékban nem volt ennyi titok és rejtély, sőt a játék közepén bekövetkezett óriási fordulattal se nagyon találkozni. Nálam a Final Fantasy VI az Alfa és az Omega - a Kezdet és a Vég. Szubjektív vélemény, de részemről ez a világ legjobb játéka. Vita lezárva.

A Final Fantasy VI nálunk a világ legjobb Super Nintendo játéka.

/kenny/