3d világok

Eléggé furcsa az ízlésem, amit most megpróbálok leírni nektek, bocs a wall of text-ért (amúgy ezt már az egyik Lokko féle retrokütyün is kifejtettem).

Szóval nekem a fotorealisztikus, mai 3d világoknál sokkal jobban tetszenek a nem realisztikus, kezdetleges 3d világok. Nagyon jó példa erre a SM64, Zelda OOT, sőt még a SNES es starfox is.

Próbálom képekkel is illusztrálni:

Egy fotorealisztikus, tökéletesen textúrázott, high polygon count modellekkel telerakott 3d világ is szép, értékelem (pl BF4, stb), élethű a környezet, az fű, a víz, de esztékikailag sokkal jobban tetszik a nagyon egyszerű 3d világ. Egyszerűen ilyenkor jobban érzem, hogy egy fanzázia-világban vagyok. Nem azért ülök le játszani, hogy a valóságot kapjam vissza, hanem azért, hogy valami valóságtól nagyon mást kapjak, és érezzem azt, hogy ez komputergrafika, hogy ez egy mesterséges világ. És ezt akkor érzem jobban, ha nagyon látszódik rajta, hogy nem élethű. A Nintendo 64 esetében persze ez nekik nem design döntés volt, egyszerűen itt tartott akkor a technika. Gyenge volt a proci, kevés volt a ram, ezért nagyon low-poly modelleket csináltak csak, textúra memória meg pláne kevés votl, ezért nagyon minimális textúrák voltak, vagy egyszínű, hatalmas felületek. Akkoriban a nintendo ezt valósághűnek szánta, de micsoda szerencse, hogy nem sikerült nekik.

A SNES korszakban nem igazán készült 3d játék, a Starfox az egyetlen példám, ahol ugyanezt érzem.

Ez a korszak elmúlt, már egyáltalán nem készülnek ilyen játékok.

Ha egy mai gép elbír egy óriási poligonszámú, fotórealisztikus textúrájú modellt, akkor senki nem fog már visszatérni a kis polygonszámhoz, a faék egyszerűségű shadinghez. Pedig jobban szeretek ilyen világokban játszani.

Hát, ez van. Na, hova is tettem? Project64.exe. Indítás. Sziasztok.