Halo: Spartan Assault - teszt

Hogy a Halo: Spartan Assault története ne borítsa fel a számozott epizódok által felállított legendát, a fejlesztők ügyes trükkhöz folyamodtak: A sztori a UNSC Infinity fedélzetén játszódik, mi csupán történelmi csaták szimulációit élhetjük újra a játékban. A narrációt rövid CG filmbetétek, és az űrhajó mesterséges intelligenciája, Roland végzi. Ezzel a program készítői kikerültek egy jelentős csapdát, a Draetheus V-ért folyó háborút így különösebb kötöttségek vagy folytonossági hibák nélkül játszhatjuk végig.

Játszhatjuk, mégpedig egy egészen új szemszögből, felülnézetes, kétkaros shooter formájában. Hasonló probálkozás volt már, de a 2009-es Halo Wars a stratégia mezején közelített a témához - most először van alkalmunk valós idejű lövöldözős játékot hajtani a Halo univerzumban. Nehéz teljesértékű konzoljátékként tekinteni rá, hiszen elsősorban a néhány perces örömöket kereső mobiltelefonos és táblagépes felhasználóbázis volt a célközönség. A Spartan Assault ettől függetlenül értékelhető tartalommal és kihívással rendelkezik.

Maga a kampány 25 küldetésből áll, ehhez jön még a később extraként megjelenő, az Xbox 360 verzió szerves részét képező Operation Hydra, amivel együtt harminc pályát teljesíthetünk. A konzolos változat újdonsága még öt online ko-op küldetés, amelyekben nem a Covenant, hanem a végtelen hullámokban támadó Flood ellen nyomulhatunk, nem kevés ősz hajszálat kapva eredményül. Végezetül nem maradtak ki a tipikusan Halo-s extrák sem: Küldetés-specifikus és heti kihívások (Assault Ops), a missziókat nehezítő koponyák, az akció változatosságáról pedig a Halo fegyverek és járművek többségének jelenléte gondoskodik. Nem is rossz egy egyszerű twin-stick shootertől.

A különböző küldetések és kihívások teljesítésekor tapasztalati pontokat kapunk, ezekből erősebb fegyvereket és boostereket vásárolhatunk, ha túl soknak találnánk a kihívást egy-egy pályán. Ha nincs XP, van mikrotranzakció: Valódi pénzért krediteket vehetünk, amik ugyanezt a célt szolgálják - unszimpatikus húzás talán, de mindenképp megemlítendő, hogy a játék teljesítéséhez erre egyáltalán nincs szükség, ha valaha fogtál már kontrollert a kezedben.

Hiába azonban a szépen felépített, és jól átgondolt rendszer, a Halo: Spartan Assault nem képes levetkőzni azt a gyengeségét, hogy végső soron csak egy mobiltelefonos játék. A küldetések rendkívül rövidek (1 perctől maximum 8-10 percig terjednek), a változatosság pedig meg sem tudja közelíteni egy "rendes" Halo játék színvonalát. A történet súlytalan, szinte nincs is, a játékmenet pedig hiába kiforrott és élvezetes, ilyen kameranézetből, ilyen nyúlfarknyi játékidők mellett képtelenség átérezni a sorozatra jellemző eposzi méreteket és jelentőséget.

A grafikusok azért megpróbálták: Becsületükre legyen mondva, hogy a játék a saját lehetőségeihez képest remekül fest a nagy képernyőn. A 60 fps képfrissítés egy pillanatra sem enged, a textúrák, a karakterek kidolgozása teljesen rendben van, az akciót végig látványos robbanások, hang- és fényhatások kísérik. A fejlesztők mindig törekedtek arra, hogy a "nagyobb képet" is lássuk: Felettünk űrhajók húznak el, tátongó szakadékokba leshetünk, háborúzó Covenant és UNSC erők tarkítják a "hátteret", néha egészen szédítő a mélységérzet bizonyos szakaszokon. Ennyi, amit megtehettek, többet a műfaj egyszerűen nem enged.

A tesztelők viszont tehettek volna többet is: A játékot érthetetlen és bosszantó bugok képesek megakasztani. Leggyakoribb a küldetések végén megtörténő lefagyás (ilyenkor csak a konzol kikapcsolása segít, és az adott missziót természetesen újra kell kezdeni), de egyszer a Ghostom is beragadt egy lézerfalba, ahonnan csak nagy nehézségek - és az értékes jármű megsemmisítése - árán tudtam kiszabadulni. A lefagyások a legzavaróbbak, ezt a durva élt kutya kötelességük lett volna egy ilyen aprócska játék esetén simára csiszolni.

Kellemes, műfajához képest látványos, és kifejezetten jól játszható anyag lett a Halo: Spartan Assault. Az is igaz viszont, hogy mobilos eredetét képtelen elrejteni, és ez okozza legfőbb gyengeségeit is. Rövid küldetések, kevés és nem túl ütős tartalom, és egy olyan csata története, amit ha sosem ismerünk meg, nem veszítünk semmit. A Halo univerzumhoz szinte semmit nem tesz hozzá - ez nem egy Halo játék felülnézetes formában, hanem egy átlagos twin-stick shooter Halo köntösben, és ez óriási különbség. A franchise rajongóinak már csak érdekességként is feltétlenül ajánlható, de ha nem vagy komoly fan, akkor mindenképp csak a próbaverzió után dönts.

6