A tíz legmeghatározóbb filmélményem

*Természetesen ez egy teljesen szubjektív lista, ami se nem kíván útmutatója lenni más filmrajongóknak, se nem tükrözi pontosan a kedvenc filmjeim. Ez csupán tíz film, melyek valamiért minden előnyükkel, avagy hátrányukkal, többet jelentettek, mint akármelyik másik általam is preferált, ám a listáról lemaradt kult-klasszikus mű.

A leírás nem bemutató, a dramaturgiáról szó nem fog esni, ezért spoilereket sem tartalmaznak a szövegek, csupán kognitív fulmkritikusságot'.*

Mátrix

Az akciófilmekért kiskoromban kimondottan (főleg a Jackie Chan-es bunyósokért) rajongtam, ám ahogy egyre inkább cseperedtem fel, valahogyan fokozaton rájuk untam. A stílus rettentően korlátolt és behatárolt, emiatt pedig a szokottnál is több az egy kaptafára épülő alkotás a műfajban, amit csak időnként a technika fejlődése és az ezzel jövő markáns vizualitás tud(ott) feldobni.

Legalábbis így gondoltam, egészen a Mátrix megnézéséig, amely, bár a látványt egy új szintre emelte, meglepőmód mindezen túl is képes volt helytállni, történetben, atmoszférában és karakterekben.

A Mátrix hipotézise egyáltalán nem légből kapott, még ha kicsit erőteljes és jelenleg túlzó is. Marshall McLuhan technológiai determinizmusában már remekül kifejtette, hogy „miközben formáljuk eszközeinket, azok is formálnak minket”, valamint azt is megjósolta halála előtt, hogy a számítógép térnyerése és uralkodása csak idő kérdése. A Mátrix rendkívül érdekesen és egyedien mutatja be, hogy ez milyen is. Milyen az, amikor az eszközeink túlnőnek és uralkodnak rajtunk, embereken, és milyen az a harc, ami szükséges ahhoz, hogy újból az eszközeink legyenek értünk és ne mi értük.

A Mátrixnak nehéz kiemelni a legfőbb vonzerejét, annyi van neki. Először is ott van a remek dizájn, az egyedi zöldes, mesterséges mégis könnyen befogadható atmoszféra. Fülbemászó zenék. Érdekes alapötlet. Korszakalkotó vizuális effektek. Remekül koreografált bunyók és lövöldözések. Na, meg a bullet time.

A Mátirx, szinte minden elegyében maximálisan teljesít, és ez bizony nem kisebb eredménnyel szolgált, mint a popkultúra megváltoztatása. Emlékeztek még a XXI. század hajnalán, globálisan végigsöprő Mátrix lázra?

Volt olyan, aki egy hosszú fekete ballonkabátra, vagy szögletes fekete napszemüvegre, esetleg egy játék vagy film lassítására nem azt a kifejezést használta, hogy: „mátrixos”? Igen, biztos volt, és biztosan kisebbségben is voltak ezen emberek.

Kár, hogy a folytatások elvesztek a balanszhiányban és ezáltal egy kevésbé koherens és szerethető trilógiát kaptunk (sőt, nevezhetjük tetralógiának is az Animátrix-al, ami szerintem egész kellemesre sikeredett), de ennek ellenére is, az első rész túlzottan zseniális ahhoz, hogy ne férjen be a kultikus státusba, ahonnan számomra, minden bizonnyal soha nem is fogja átadni a helyét semminek.

Ilyen számomra a tökéletes akciófilm